Alig bírt felmenni a negyedik emeletre. Egyik kezében a nagy szatyor volt az áruházban vásárolt holmival, a másik kezével kicsi fia kezét fogta volna, ha az hajlandó lett volna felmenni a lépcsőn. Ehelyett teli torokból üvöltött: - Ví! Ví! Ami annyit jelentett: - Anya, ugyan, vegyél már fel, és vigyél!
Nagy nehezen felértek. A kicsit levetkőztette, és beterelte a szobába, a postaládából kiszedett reklámlevelet a gázóra tetejére tette, a szatyrot a konyhaasztalra, majd elindult a fürdőszobába kezet mosni. Persze, zuhanyra volt állítva a kád csapja, úgyhogy a vízsugár rendesen beterítette. Mérgében pár lépést hátrálni akart, hogy elérje a felmosórongyot, ekkor hanyatt vágódott. Nagy nehezen feltápászkodott, felmosta a víz nagyját, majd betöltötte a mosógépet, és kiment átöltözni. Kicsi fia közben a műanyag széket a konyhából nagy robajjal kitolta az előszobába, felállt rá, és a szép színes reklámlevéllel együtt lemászott. Leült egy sarokban, és bontogatni kezdte. Anyja nem bánta, legalább két percig biztosan elmarad a gyerek, míg ő átöltözik. Be is ment a szobába, megkeresni az otthoni ruháját. Közben a kicsi besettenkedett a fürdőszobába, és a mosógép kifolyócsövét levette a kád széléről. Rettentően tetszett neki a sugárban kiömlő víz. Levette a polcról a fogmosópoharat, azzal kezdte a kádba merni a vizet. Később megunta, és kicsi lábaival tapicskolni kezdett benne. Nagyon élvezte, ahogy a szandálja cuppogott.
Ekkor jött be az édesanyja, és rákezdte "Hogy az a..." kezdetű nagymonológját. Fogta a kicsit, egy határozott mozdulattal kitessékelte az előszobába, majd nagy dérrel-dúrral nekifogott az újabb felmosásnak. A fiúcska meglátta az ottfelejtett reklámlevelet, és folytatta a boríték széttépését. Talált benne egy ajtóra akasztható kis kartont, aminek lyuk volt a közepén, és nagy nehezen sikerült is a kilincsre ráfűznie. Rajta büszkén virított a felirat: "Kérlek, ne zavarj! Most 1/4 óráig a Dove kényeztetését élvezem." |