homály bal sarokban izzó kályha
mellettem húsz wattos mélynyomó
asztal rajta képernyő billentyű
egér telefonok bögre hamutartók
a szőnyegen ruhák széthajigálva
pár szál cigarettán tapos éppen
a szobába besettenkedő fonnyadt
sötétség pedig nyugodtan aludna
a gép tetején a bádog teáskanna
de nem képes a páni rettegéstől
amit egy kis szú percegése okoz
odakint a vén parkettamintázatú
diófa huszadik és huszonegyedik
évgyűrűje közt serény rágásával
én is félek ma korai halálomtól
tudom hogy létezik reinkarnáció
de amőbaként fogok újjászületni
tudom hogy vannak mennyországok
de semmi kedvem az örök élethez
valami unalmas kibaszott felhőn
itt ebben a szobában akarom azt
kivárni hogy a táguló univerzum
elkezdjen szűkülni s összefutni
rossz fazékban fővő tej tetején
hányingerkeltően csúf pilleként
amikor megsemmisül a világegész
én felteszem a catchet utoljára
rágyújtok a killer ukrán import
cigire feltekerem a hangerőt és
a padlón fekve röhögök rajtatok
ti hülye menekülő féreg emberek