Ötletfilozófiák
Bűn velünk együtt gyökerező, ámde az hogyan lett eredő? Mért lehet, hogy jóságszerető kedv előtt gonoszság belepő? Tiltva-tépni-fáról-ehetőt szülte „mért?"-je szorongás kelető, kérdve törve korlát temető.
Isten adta bűnünk, mi a kő?
*
Régen élte megcsalta személy, meg kiben hasonlott a szeszély, el ki hagyta már álma esélyt vett elő kolostorban segélyt. Most hazudva légvár seregély, vagy kaphat gyomra csupán fekélyt, majd idegbeteg rongya kevély, vagy lehet talán még művész.
*
Jól fejez ki természeti táj érzetet s a szépségei báj, környezetben áldott a szabály, ezt tovább az írói dagály átsugallni tud, szebbre király, ritmusába mert száll az irály. Táj de dallamán mégse apály, tücske zsong, dalok keltve madár.
*
Szóra rendező elv logika, így beszédbe vonott rabiga, gondolat pedig járt karika, szó viszont a tengernyi bika. Rakni sorba másképp praktika szóhalom, ha nem félsz barika, s új képe társítva liga. Változatba végesek-e szavak?
*
Gondolatban érzésnek a szó általános árnyékiba tó, mert egyéni lelked a szabó, ám tömegbe nyelvkép a rakó, egybe így hasonló szava szól, s cseng a pletyka elvén a való, fejbe véve sejtést zavaró, hangulatra szóhang cáfol. |