Réges-régen dinoszauruszok lepték el a földet és teljes békességben éltek: az erősebb életben uralkodott, a gyengébb elpusztult. Szóval, az egyik faj sem szaporodhatott el túlságosan. Ezek közül az ősi teremtmények közül sokat már ismer az emberiség, mert például ráleltek a csontjaikra, de még többről azt sem tudjuk, hogy léteztek-e, esetleg léteznek. Egy ilyen faj az Aqualochnessaurus is, melyről egyelőre az egész világon csak én tudok.
Mostanában vásároltam nyaralót Skóciában, egy olyan helyen, amit állítólag jó pár millió éve víz borított. Mivel a telek ára és a terület lekerítése felemésztette összes üdülő építésre szánt pénzem, magam álltam neki az építkezésnek. Hosszú ideig dolgoztam, a ház pincéjét ástam, ám amikor úgy hét méter mélyre jutottam a föld alá - háromszintes alagsort akartam kialakítani garázzsal, úszómedencével és tornateremmel - valamit észrevettem, egy kiálló valamit a talajban. Nem vagyok régész, ám mikor közelebbről megvizsgáltam az izét, egyből rájöttem, hogy egy ősi leletre bukkantam. Nagyon felizgatott ez az esemény, ezért olyan gyorsan kezdtem elhányni a földet, ahogy csak erőmből tellett. Egy-két óra leforgása alatt az alap teljes helyét sikerült is még fél méterrel kimélyítenem és akkor egy csoda, egy világméretű szenzáció terült ki a lábaim előtt: egy egész, hiánytalan dinoszaurusz csontváz! Rettentően hasonlított valamire, de nem egy másik már ismert őslény fajtára, hanem… A Lochness-i szörnyre! „Akkor Nessy mégiscsak létezik!”-futott át az agyamon. Bár, lehetséges, hogy a fényképek, amelyek róla készültek hamisítványok voltak, ez a csontváz éppen ugyanúgy festett, mint azok.
Mostanáig az égvilágon senkinek sem árultam el felfedezésemet. Folytattam a nyaraló építést, viszont csupán kétszintes pincét készítettem Legalábbis, így tűnik a felületes szemlélőnek, ugyanis a harmadikat befalaztam. Bárki azt mondhatná, a második szint padlója alatt semmi sincsen. Egyedül én ismerem a titkot.
Ténykedésem ideje alatt kutatásba kezdtem minden feltételezés után, mely a Lochness-i szörnyről szól. Végig néztem az összes létező lexikont, felkerestem a témában járatos tudósokat, ám túl sok féle magyarázat birtokba jutottam, emiatt inkább magam akartam kideríteni az igazságot. Egész életemben kissé bogaras egyénnek ismertek, így rokonaim ezúttal sem lepődtek meg túlzottan, mikor kölcsönt kértem tőlük egy víz alatti lakás létrehozásához. Kegyesek voltak hozzám, hiszen ötleteim még soha nem sültek el igazán rosszul és ezt szerették bennem. Tehát, a Lochness-i tó mélyére költöztem egy vízfenéki házacskába. Itt kezdtem el ügyködésemet.
Kamerákat szereltem fel, amelyek egész álló nap minden irányban filmezték a tavat. Továbbá apróbb módosításokkal átalakítottam egy fémdetektort „csontdetektorrá”, majd búvárruhásan nekiláttam a tófenék alapos átfésülésének, minden centimétert legalább kétszer vizsgáltam meg. S lássatok csodát, két héten át a gép szinte minden nap jelzett! A teljes területen összesen tizenegy különböző helyen találtam géppel érzékelhető csontmaradványokat. Ezalatt a kameráim szintén érdekesnek mutatkozó felvételeket készítettek. Két alkalommal egy Aqualochnessaurus - mert én így kereszteltem el felfedezésemet - árnyat véltem kivenni a többi árnyék között. A harmadik filmen pedig mintha maga Nessy úszott volna végig az egyik videokamera előtt, bár a víz koszosságának következtében az összes felvétel homályos lett. Ezekre az eredményekre alapozva azt a hipotézist állítottam fel, miszerint a Lochness-i szörny több mint valószínű, hogy létezik, valamint régebben is élt itt, hiszen csontvázak borítják a tó fenekét. Ám mindezek még bizonyításra szorultak.
Idáigi öteletességemhez hűen, ez az apróság sem jelentett leküzdhetetlen nekem akadályt. Pirinyó számítógépet szereltem a csontdetektorra, s újra felkerestem azokat a helyeket, ahol csontmaradványokat jelzett. Amint vijjogni kezdett a detektor, a számítógép lerajzolta, aztán elmentette a talált csontok pontos elhelyezkedését, sőt még a méretüket is feljegyezte. Mikor végigvizsgáltam a tizenegy kritikus pontot, vízalatti lakásomban a kis számítógépet rákötöttem egy szokványos méretűre, hogy megnézzem a csontokról készült adatbázisokat. Feltételezéseim teljes mértékben beigazolódtak.
Tíz helyen nagyjából azonos méretű, egész Aqualochnessaurus csontvázak terültek el, a tizenegyedik pont pedig egy keltetőhely lehetett, mivel ott kicsit kevesebb, mint négy és félmillió tojáshéj helyezkedett el. A szerkentyűm szerencsére ezeket is jelezte, hiszen a meszes héjak felépítése nagyon hasonlít a csontokéra. A számítógép elemzése szerint a két legfelső tojáshéjat csak félméternyi föld fedte, ezért azokat kiástam, ezenkívül az egyik legmélyebben elhelyezkedő csontváz egy fogát is. Mondhatom iszonyú erőfeszítésembe került ez a feltárás, mert búvárfelszerelésben, egyedül dolgoztam, és arra is vigyáznom kellett, hogy a leletek ne sérüljenek meg a vízben. Végül mégis siker koronázta erőfeszítéseimet.
A kiásott maradványokat elvittem megvizsgáltatni, elvégeztetni rajtuk egy kormeghatározó vizsgálatot. A fogat csaknem 30 millió évesnek, a héjakat viszont csupán 75 esztendősnek mérték be. Ezek alapján állítottam fel végleges teóriámat. Az Aqualochnessaurus egy pontosan mesebeli Nessy formájú, kb. tíz méter magas, a farkával együtt harminc méter hosszú vízi őshüllő, amely 30 millió évet vészelt át a Lochness-i tó mélyén. Ezt valószínűleg a tó legmélyebb, legrejtettebb részein tehette, ahol még a legerősebb felszíni változások sem igazán észlelhetőek. Átlag életkora úgy 150 év lehet a tojáshéjak mennyiségéből következtetve. Egyszerre egy pár él a tóban, és csupán két-három tojást raknak egész életükben. A belterjesség kellemetlen hatásai különösképpen nem jelentkeznek, vélhetőleg az ősi szervezetek korabelitől eltérő felépítésének köszönhetően. A mostani Nessy párjával együtt éppen életük derekát élik.
Összefoglalva ezeket derítettem ki a világ egyik nagy rejtélyéről, noha hasznosnak bizonyuló tevékenységemet a puszta véletlen indította el. Ezennel ebben az olvasmányos formában szeretném az emberiségre bízni eddig féltve őrzött titkomat, Nessy, illetve a fajtájabeliek létének tényét, azaz a ma élő egyetlen dinoszaurusz faj, az Aqualochnessaurus felfedezésének hírét.