Ugranom le kísért a köd,
csillogóan üstgőz bököd.

Huú-huú-huú!
Ködbe veszve tájék halott,
megriadva párán hal ott.
Frászt a szíve mélyén kapott
mind, ki erre léptet szabott.

Huú-huú-huú!
Imbolyogván foszlány darab
terrorista csuklyás arab,
elsuhanta tájat harap,
egyre képe tűnőn tarabb.

Huú-huú-huú!
Lenti fentre sejlő fa közt,
haloványa sűrű aközt,
rém alakja kíséri gőzt,
szellem ínye rémiszti őzt.

Huú-huú-huú!
Feketeség az erdő fala,
bokra vízeresztő pala,
felkereng a szellem dala,
von s taszít a felhő sara.

Huú-huú-huú!
Támadó, ezüstös sereg
ront, bugyogva burkol, csereg.
Széllovakra permet nyereg,
ködgomoly felém felpereg.

Huú-huú-huú!
Lentre szürke csábítana,
hív akár fehér, vad tanya,
mint puhán egy álcás mama,
nyelne ölve gyomrán banya.

Huú-huú-huú!
Délibábja nyirkos segély,
csábfonál aranylás csekély,
szép titokra jóság sekély,
tévelygve fojtó fekély.

Huú-huú-huú!
Csillogóan üstgőz bököd,
ugranom le kísért a köd…