[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 328
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 328


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A jel
Ideje:: 09-10-2005 @ 10:11 pm

Gergőt és Annát mintha születésüktől fogva valami láthatatlan kötelék fűzte volna össze. A szüleik jóbarátok voltak, s nevetve mondogatták: úgy látszik, valami szerelmes pár kelt életre a két gyerekben, mert ha az egyik beteg lett, két háztömbnyivel odébb percre pontosan beteg lett a másik is. Már a babakocsiban is rögtön abba hagyták a sírást, ha egymás közelébe kerültek, és hosszas gőgicsélésbe kezdtek. Az óvodában együtt építettek homokvárat, és Gergő, ha kellett, babázott Annával a játszósarokban.

Aztán mikor iskolába kerültek, természetesen együtt ültek az első padban, szüleik legnagyobb büszkeségére.
A tanító néninek azonban nem tetszett ez a nagy titokzatosság. Ha Anna kiment a táblához, és elfelejtett valamit, Gergő csak ránézett és szinte életre kelt Anna kezében a kréta s felírta a helyes választ. Ezért aztán szétültette a két gyereket.
A gyerekek szótlanná és komorrá váltak. A szüleik másik iskolába vitték őket, ahol megígérték nekik, hogy a két gyerek egymás mellett ülhet.
- Így nyújtják a legjobb teljesítményt, ha egymás mellett ülhetnek... -magyarázta Gergő apukája az új tanító néninek.

Az új osztályban aztán a gyerekek körbe vették a két kis jövevényt.
- Mi van? Ti szerelmesek vagytok? - kérdezte Orsi.
- Igen - felelte Gergő. - Ha megnövök, elveszem Annát feleségül.
- Gyere velem játszani!
- Megyek - és megfogta Anna kezét.

Egy héttel később Orsi szülinapi bulit szervezett. - Meghívlak a szülinapi bulimra - mondta Gergőnek.
- Nem hiszem, hogy el tudok menni. Annáék elutaznak.
- Na és? Nem vagytok összekötve! - felelte magabiztosan Orsi. Attól még eljöhetsz bulizni, hogy Anna elutazik.
Igaz is. Gondolta Gergő. Miért is ne mehetne el! Mikor aztán hétfőn újra találkoztak az iskolában, Gergő megérintette a vállát, erre Orsi kacagni kezdett. Orsi kifordított tenyerét mutatta Gergőnek, mire Gergő széles mosollyal felelt.
Anna értetlenül nézte őket.
- Mi ez? -Kérdezte félénken.
- Ó semmi csak a jel.
- Miféle jel?
- Semmi! Csak tudod, voltam Orsiéknál bulizni és megegyeztünk, hogy jellel beszélgetünk. Ha a vállamhoz érek, akkor az azt jelenti: "emlékszel, mikor leesett a torta a szőnyegre?" Ha a tenyerét kifordítja, az meg...
- Hagyd! Nem érdekes! - vágott közbe Anna.
- Most meg mi bajod van?
- Semmi - hangzott csendesen a válasz.
- Nem vagyunk összekötve! - csattant fel Gergő.
Anna nem felelt semmit, csak valami óriási gombócot érzett növekedni a gyomrában. A félelem úgy nőtt benne, mint valami rosszindulatú daganat. Két nap múlva már nem volt hajlandó szólni senkihez. Szeme előtt lepergett rövidke élete, és minden kockájában ott volt Gergő. Most azonban úgy érezte, Gergő nincs sehol. Se a jelenben, se a holnapban, sehol.

A gombóc csak nőtt, nőtt, és Annát valami eddig ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Mint pók a hálójába akadt zsákmányt, úgy szőtte mozdulatlanná a félelem. Mikor a tanítónéni reggel bejött, Anna a sarokban sírdogált.
- Miért nem ülsz a helyedre - kérdezte?
Anna azonban nem válaszolt. A tanítónéni oda akart menni hozzá, hogy megvígasztalja, de Anna hangosan kiabálni kezdett.
- Ne érj hozzám! Fáj!
- Mi fáj, kicsim - kérdezte csodálkozva a tanítónéni.
- A jel. A jel!- zokogott Anna.
- Gyerekek, tud valaki valamit erről a jelről? - fordult az osztály felé most már a tanítónéni.
- A Gergő, meg az Orsi kitaláltak egy közös jelet - pattant fel Jutka. - Orsi buliján -magyarázta tovább.
- Már értem. Gergő, nézd csak! Ott a sarokban a JEL. Ezt úgy látom, csak te tudod megfejteni.



Utoljára változtatva 09-10-2005 @ 10:11 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: hori
(Ideje: 09-11-2005 @ 05:24 am)

Comment: Aranyos volt és érdekes! Sőt, tovább is gondoltam... Gratula! :))


Hozzászóló: floodoftears
(Ideje: 09-11-2005 @ 12:29 pm)

Comment: Igen, tetszett nekem is. Már megint a szerelem, a szeretet, csak ők még nem tudták a nevét, érezni érezték, és talán jobb is így.


Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 09-11-2005 @ 07:53 pm)

Comment: Kedves szemila! A kis történeted annál is inkább nagyon tetszett, mert én is egy óvodáskori szerelmet írok le, bár, kicsit fordítva, mert felnőttkorukban kezdem a történetüket és csak a harmadik könyvben írom le a kicsi korukat. Kettőjük közé nem tud bejönni harmadik, de ha megbántják egymást, éppen így tudnak szenvedni, mint ez a szegény kicsi Anna. Több írásod olvastam már, teljesen az az érzésem, te nem amatőr író vagy. Rozika


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 09-11-2005 @ 08:43 pm)

Comment: Rozika! Erre most körbeszaladt a szám a fejemen!! És ez most... jaj, nem tudod, milyen jól esett... (de igen, amatőr vagyok, de már tudom mi leszek, ha nagy leszek: író:)) - 42 évesen épp ideje, hogy kitaláljam)


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 09-11-2005 @ 09:34 pm)

Comment: Aranyos történet, nagyon jól megírva és ráadásul Anna. Én is az vagyok, tehát még jobban tetszett...:)))) Szeretettel Anna :)))


Hozzászóló: Thalassa
(Ideje: 09-12-2005 @ 12:53 am)

Comment: Szemilla! Nagyon tetszett a történeted. Szinte látom magam előtt Gergőt és Annát... Igazán megérintett!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 09-12-2005 @ 07:53 am)

Comment: Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, jól esett. (elárulom a titkot: igazából ez két felnőttel esett meg, és nem az óvodában:))) )


Hozzászóló: csizi
(Ideje: 09-12-2005 @ 08:44 am)

Comment: Bennünket ezért ültettek egymás mellé. Majd elmesélem, tetszett az írásod, ha picikét viszont látsz belőle, ne lepődj meg, még előtte írtam le, csak még nem olvasható. :)) Üdv:, jó volt, cs


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds