Szemeid
szépek
kékek
néznek
kérnek
ígérnek
igéznek
tűzben égnek
emésztenek
mint az éjszakát a fáklya
mint a bűnömet a máglya.

Kezeid
keresnek
elérnek
emelnek
símák
örökké ölelnének ha bírnák
édesek
éhesek
tőlem véresek
átfonják torkomat
a pengében látom az arcomat.

Szíved
lüktet
dobban
lángra lobban
hívogat
símogat
bezár jobban
megfagy
elhagy
mint egy kitépett lapot
a könyvből amit tőlem lopott.

Szerelmed
végzet
éltet
éget
nem ér véget
szerelmed az út életem hídján
szerelmed a fejfa halálom sírján
ami életet ad
ha rám lehell
ami halálos fegyver
és öl, ha kell.