Képzeld el, hogy öt perc múlva mit fogsz éppen csinálni. Ülsz a székeden, éppen befejezed eme iromány olvasását és talán azon gondolkodsz, hozzászólj-e...vagy egyszerűen csak továbblépsz, és elkezded olvasni a következőt a sorban. A külvilág semmit sem változik ezen idő alatt, a szél ugyanúgy fúj tovább, és te is ugyanaz maradsz, aki voltál...

Képzeld el, hogy mi lesz két óra múlva. Talán még mindig a neten kutakodsz, esetleg dolgozol, de az is lehet, már elhagytad a széked, a munkahelyed, elindultál valamerre, hazafele, boltba, a gyerek(ek)ért, moziba, aludni, reggelizni, vacsorázni. Tudod, hová tartasz, tudod, honnan jöttél. Ha akarod, pontosan felidézed, hol is voltál két órája és mit csináltál éppen. A külvilág alig változott valamit, az autók járnak tovább, a szél fúj és mindenki ugyanolyan maradt...

Képzeld el, mi lesz egy nap múlva. Elolvastál egy csomó mindent azóta, sok emberrel találkoztál, sokat beszélgettél, ettél, ittál, aludtál. Semmi jelentős nem történt, minden a régi, ugyanolyan nap, mint az előző. Elég jól meg tudod mondani, mit csináltál huszonnégy órája...

Képzeld el, mi lesz egy hónap múlva. Fogalmad se lesz, mi történt harminc nappal ezelőtt, ebben az öt percben. Ha megpróbálsz visszaemlékezni, nem fog sikerülni, bárhogy is erőlteted. Persze nem is fontos, nem számít, hagyod eltűnni és kész. Senkit se érdekel. Az autók mennek tovább, az eső esik, Te esetleg megváltozol egy kicsit, de sokkal valószínűbb, hogy nem...

Képzeld el mi lesz egy év múlva. Sokat változol, a körülötted lévők, a szeretteid, a barátaid, ismerőseid is. Új arcok jönnek, mások eltűnnek. Új szokásaid lesznek, régiek tűnnek el. Semmiképpen nem tudod megmondani, mi történt az előző évben ilyenkor, ebben az öt percben, ebben az órában vagy ezen a héten. Esetleg azt tudod, mi történt körülbelül ebben a hónapban, de azt is homályosan, és csak akkor, ha valami jelentős esemény volt az. Az szél ugyanúgy fúj tovább, a szíved ugyanúgy ver, a nap ugyanúgy süt.

Képzeld el mi lesz tizenöt év múlva. Talán új munkahely, új életstílus, új családtagok, új emberek sokasága a mostanihoz képest. Nagyon sokat változol, külsőleg és belsőleg egyaránt. Az idő meglátszik rajtad. Más a világképed, mást tartasz fontosnak, máshoz ragaszkodsz. Lehet, hogy már régóta nem olvasol novellákat, lehet, hogy már te magad is írsz, pedig soha nem akartál előtte. Lehet, hogy meghaltál már, balesetben, betegségben, öregségben, háborúban. De a szél csak fúj tovább, az eső néha esik...

Képzeld el mi lesz száz év múlva. A távoli jövőben az emberek rengetegen lesznek, hacsak nem pusztultak ki valamiért. Mindenhol beléjük ütköznél, ha még léteznél. Az unokáid és dédunokáid élnek, de a saját gyerekeid már valószínűleg nem. Vannak még páran, akik emlékeznek rád, de egyre halványabban, egyre nehezebben. Arra más senki se emlékszik, hogy mivel foglalkoztál, amikor fiatalabb voltál...mit éreztél, min nevettél, min sírtál. Senki. A külvilág alig változott, a szél fúj tovább, néha erősebben, néha gyengébben. Néha el is áll...

Képzeld el, mi lesz ezer év múlva. Ha az emberiségnek szerencséje van és vigyáz magára, még fennáll az uralma, de erre kevés az esély. Sokkal valószínűbb, hogy már csak nagyon kevesen élnek, elszórt csoportokban, egyik napról a másikra. A romok között barangolva áhítattal gondolnak vissza a hatalmas, csodálatos elődökre, akik ilyan nagyszerű építményeket emeltek, a művészetükre, a kultúrájukra. Persze senki nem emlékszik senkire abból a korból. Több ezer milliárdnyi lélek tűnt el a semmiben. A szél viszont csak fúj és fúj...

Képzeld el mi lesz egymillió év múlva...talán egy új faj uralkodik, semmit se tudva és sejtve arról, mi minden történt itt, hiszen az elmúlt korok minden emléke már régen megsemmisült. Talán a bolygó már nem is lakható, elsivatagosodott vagy megfagyott, az életnek semmi esélyt nem adva. Talán már a szél se fúj úgy, mint réges-régen...

Képzeld el, mi lenne, ha sosem fújt volna.