| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Egyensúly Ideje:: 09-16-2005 @ 12:25 pm |
|
|
|
|
| Ha Isten egyszer felteszi önmagának a kérdést, hogy ő vajon honnan származik, nagyon fogok figyelni a válaszra.
Egyensúlyban élünk. Az életünket a rend és a káosz határozza meg, mindennapjaink a két erő harcában telnek el. Persze nem tudunk róla, vagy nem veszünk tudomást róla. Amikor a híradóban azt mondják, az üvegházhatás miatt a földi klíma megváltozik, az nem más, mint a káosz piciny előretörése, ami idővel el fog múlni. Senki nem kerekedik felül, senki nem győz és senki nem marad alul. Az egyensúlyban megbonthatatlan.
Él Ausztrália kellős közepén egy lepkefaj, mely arról ismeretes, hogy vakítóan sárga, valamint a szárnyának mintázata két szemre emlékeztet. El is nevezték Yellow Eye-nak, azaz Sárga Szemnek. Egy verőfényes, meleg nap ilyen pillangókból álló raj repült be roppant szokatlan módon egy kisvárosba, ahol a házak közt az emberek megcsodálták szépségüket. Ezek a lepkék kerülnek minden lakott területet, de most valamiért kivételt tettek. Az egyik szépség úgy döntött azonban, hogy nem tart a többiekkel, hanem leszáll pihenni egy ablakpárkányra. Ez volt az a pillanat, amikor a káosz meglátta a lehetőséget, és nem habozott lecsapni rá.
Az ablakpárkányon Yellow Eye lassan kiphinte magát és a szárnyait próbálgatta, vajon már használhatóak-e az újabb nagy repülésre. Csapott egyet, aztán még egyet. Ez a második végzetesnek bizonyult.
A második vakító sárga villanás ugyanis felkeltette egy arra haladó lepkerabló darázs figyelmét. Mivel felettébb éhes volt, nem habozott lecsapni. Hátulról támadt, Yellow Eye-nak esélye sem volt, és rövid küzdelem után a ragadozó már tova is száguldott élettelen zsákmányával. Pontosan egy ház előtt haladt volna el, de abban a pillanatban az ajtó kinyílt és egy kövérkés, kopaszodó ember lépett ki rajta, aki történetesen egy ausztrál légitársaság pilótája volt, és éppen indult a reptérre. A darázs már nem tudott megállni vagy lassítani, pontosan a hóna alatt repült be az ingébe, mire a pilóta ösztönösen odacsapott egyet. Az ütés a ruha alatt lévő rovart telibe találta, de annyi életereje volt még, hogy mérgét az ember bőre alá eressze. Amaz fájdalmasan kiáltott fel és hangosan káromkodva kigombolta ingét, majd az immár élettelen darazsat és a szintúgy élettelen Yellow Eye-t a földre rázta, majd a csípés helyét vizsgálgatva, még mindig káromkodva elindult az autója felé, hiszen késésben volt már akkor, amikor kilépett az ajtón.
Egy órával később már a levegőben volt a gépével és 250 utassal a fedélzeten. A darázscsípés borzalmasan fájt, hiszen egy erős mérgű fajról van szó. A pilóta egy idő után úgy érezte, nem bírja tovább rendesen ellátni feladatát, ezért szólt a másodpilótának, hogy vegye át az irányítást. Miután ez megtörtént, hátrament a stewardessekhez és kért kenőcsöt a gyulladásra és gyógyszert a rosszullét ellen, majd visszatért a pilótafülkébe, ahol a helyzet időközben megváltozott. A másodpilótát géppisztollyal a kezében egy sötét ruhás férfi tartotta sakkban, aki reflexszerűen meghúzta a ravaszt, amint az ajtó kinyílt és a kapitány belépett. A golyók a műszerfalba csapódtak és a repülő szinte azonnal zuhanni kezdett. A vészvillogók kísérteties fénybe öltöztették a pilótafülkét.
Az óriásgép menthetetlenül lezuhant.
Ezzel a géppel kellett volna megérkeznie Moszkvába egy orosz KGB ügynöknek, rendkvül fontos információkkal az aktatáskájában. Azonban ügynök és mindene odaveszett a katasztrófában. A KGB nem hitte el, hogy véletlen baleset történt, mindennel az amerikaiakat vádolta, akik nem győztek tiltakozni. A helyzet elmérgesedett, akció akciót követett és a végeredmény negyven halott az egyik, huszonhárom a másik oldalon. A háborút sikerült elkerülni, mert a két leghatalmasabb ember tisztában volt a következményekkel. A káosz csatát nyert és vesztett, az egyensúly fennmaradt. Yellow Eye kiszáradt tetemét egy buzgó egyetemista találta meg és a rovargyújteménye közepére helyezte, szépsége miatt.
Persze az is lehet, hogy jobb a tudatlanság. Ha jobban belegondolok, már nem is akarom tudni. Inkább megyek és csinálok egy szendvicset. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-16-2005 @ 12:25 pm
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 09-17-2005 @ 10:14 am)
Comment: Érdekes eszmefuttatás. :) Szóval akkor minden úgy van ahogy lennie kell, kár is ezen töprengeni. Jó írás! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 09-17-2005 @ 09:36 pm)
Comment: nem tudtam hirtelen mi nem stimmel, mikor végig olvastam az írásodat... hiszen én is éppen ebben hiszek... konokul hiszem, hogy egyensúly van... de akkor mégis... miért van hiányérzetem? aztán rájöttem: aha! ott van az az első bátor mondat: Ha egyszer isten felteszi magának a kérdést... Igen??? de hol a válasz... szóval annyira döbbenetesen indul, aztán döbbenetes módon az az egy mondat csak lóg a levegőbe... és hirtelen rádöbbentem, lehet, hogy akkor is konokul hajtogatom majd, hogy egyensúly van, mikor szétrobban a Föld... mert majd biztosan keletkezik valami új... de ejh! inkább csinálok egy szendvicset. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Oldblade (Ideje: 09-19-2005 @ 09:12 am)
Comment: Köszi Anonyma! ;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Oldblade (Ideje: 09-19-2005 @ 09:13 am)
Comment: szemilla: válasz? ...az sosem volt, és sosem lesz ;) |
|
|
|
|
|
