A végtelen hideg átszúrja a testem, Jeges szívem börtönében ott vacog a lelkem, Csontig ható hideg, emésztő gyötrelem. Ez az ezredévek vége, s ez vagyok én, az Antikrisztus vére.
A végtelen hideg végigűz a tájon, E fagyos Senkiföldjén helyem sem találom, Ha felkél a Holdsarló, eljön a halálom. Ez az ezredévek vége...
A végtelen hideg minden ezer évben A halálba hív az öröklét nevében, S beletép a szívembe jégkarmú kezével. Ez az ezredévek vége...
A végtelen hideg fölött a halálra szánt évben Remeg az északi fény a Földanya kezében, S mutatja az utat a vándor szemében. Ez az ezredévek vége...
A végtelen hideg széttépi a vándort, A jeges szél üvölt, a farkas kórus hátul, S a vándorra az éj terhe is ráhull. Ez az ezredévek vége...
A végtelen hidegben célba ért a lélek, Mert feltárult kapuja újabb ezer évnek, S új testet ölt, hogy segítse a népet. Ez az ezredévek vége, s ez vagyok én, az Antikrisztus vére.
|