Estefele lehetett, mikor a kislány végre rászánta magát arra, hogy elkérje magát egy koncertre... Szinte biztos volt, hogy nem engedik el, de azért megpróbálta. Udvariasan megszólította apját, megkérdezte lehetne-e arról szó, hogy elmenjen egy másik városba a barátaival? Őszintén nézett édesapjára, mert teljes szívéből el akart menni. Maga se tudja miért volt ennyire fontos, de legbelül úgy érezte MENNIE KELL!
De mindez hiába, az apa válasza: nem. S amit ő egyszer kimond, az úgy is lesz...
A lány minden reményét feladta, zokogva zuhant az ágyba. Majd szép csendben elaludt.
Már kezdett világosodni, mikor a hölgy kinyitotta a szemét. Ismét boldogan jött rá, hogy nem kell iskolába mennie, aludhat még... bár nem tudott. Gondolta azért, mert már hajnalodik, látszódnak az első napsugarak és ez zavarja a szemét!
Ezért felkelt, megreggelizett, majd leült a TV elé. Kapcsolgatta, kapcsolgatta, de semmi olyat nem talált ami érdekelte volna. Csak csendben üldögélt.
Hirtelen neszt hallott, nyílik az ajtó, belép az édesapja.
Komor, szigorú arccal ránézett a lányra, s csak annyit mondott: MEHETSZ!
A kislány fel se fogta először, majd apja nyakába borult, majd kiugrott a bőréből! Ezerszer megköszönte, aztán elbúcsúztak egymástól és elindult barátaival!!
Kiértek az állomásra. Mindenki mosolygott, vidám volt, boldognak tűntek... Lassan elindultak, s kis idő után odaértek a kiszemelt helyre. Barátságos kis kocsma volt, mindenki rájuk figyelt.
Esteledett. 20:45!! Az egyik fiú az együttesből megszólal: kezdhetjük! S felcsendültek a gitárok, beindult a zene! Egy óra töménytelen buli! Fergeteges! Mindenki boldog... boldognak látszik!
Hirtelen a lány arra lett figyelmes, hogy nem látja barátját! Kétségbeesetten keresték, de sehol semmi! Majd végül egy padon rátalált! A fiú meggyötörve ült, összekuporodva a pad egyik felén.
A lány odament hozzá, megkérdezte, mi baj??
-Miért jöttél el? Miért csinálod ezt??? Ha együtt jöttünk, akkor legyünk is együtt!!! Hányszor fogsz még szó nélkül eltűnni??
A fiú felállt, majd közelebbhajolt a lányhoz, megfogta kezét és ezt mondta:
-Sajnálom...... Emlékszel, hogy 2-3 hónapja elmentem orvoshoz?!
-.....Emlékszem...
-Akkor nem mondtam el mindent...
-Mi mindent?Mit mondott a doki??? Mit nem mondtál el????
-....Azt mondta... -s a fiú hangja megcsuklott- azt mondta beteg vagyok...
....
-De ugye azt nem mondta mennyi van hátra?
-.... De...
Ezután csend volt... A lány összeomlott és sírvafakadt! A fiú átölelte. Hosszú percekig így maradtak, míg a lány könnyei fel nem száradtak! Majd megkérdezte:
-Mennyi van hátra?
-Maximum 1hónap!
A lány ismét elkezdett zokogni! Mostmár tudta miért kellett eljönnie, miért nem volt senki felhőtlenül boldog...
S a lány csak zokogott és zokogott!! |
