Elment. Elvitte a testvéreimet is. ÉS mikor látom legközelebb? Rejtély. Hogy meddig leszek vele? Szintén az. És hogy miért hagyott itt? Sokat gondolkoztam ezen. Talán a fizetés miatt? Talán a jobb életszínvonal miatt? Talán a felesége miatt? Vagy a gyerekek miatt? Vagy egyszerűen csak a sznobság vitte el olyan messzire? Csupa kérdés... Ezer és ezer kérdés, mind-mind válasz nélkül, csupaszon lóg a levegőben. De a válaszokat csak ő mondhatja meg. És vajon ki teszi majd fel neki ezeket a kérdéseket? Én? Nem. Én biztosan nem. Nem merném. Azt mondta, a kedvemért visszajönne. Ha kérném, hazautazna. De kérnem kellett volna? Magam miatt azt kellett volna mondanom, hogy jöjjön vissza, és ezzel együtt le kellett volna rombolnom az álmait, az elképzeléseit? Hiába bizonygatja, hogy miattam visszajönne. Megtenné, ezt elhiszem. De vajon szívesen tenné? Újra visszaköltözne ide, ahol munkája sincs, csak mert én ezt kértem? Igen, megtenné. De én nem akarom. Nem azért nem akarom, mert nekem rossz lenne. De neki mennyivel lenne jobb? Vagy jobb lenne egyáltalán visszajönnie oda, ahonnan elment? De nem is ez fáj a legjobban. Ő nem fog elfelejteni. De a gyerekek igen. Még olyan fiatalok. Nem akarom, hogy ne ismerjenek meg, mikor legközelebb látnak. Mindkettővel olyan jó viszonyom volt. És most minden csak emlék marad, puszta emlék! És hogy lesz-e folytatás? Valamikor biztosan. Hat-hét év múlva, talán. És akkor hazajönnek, és újra belecsöppenhetek az ő hétköznapjaikba. De akkorra már teljesen kihűl a viszony köztem és a testvéreim között. Évente háromszor megyek el hozzájuk? Összesen öt hetet tesz ki a náluk töltött idő. Az év ötvenkét hetéhez képest ez elenyésző. Ő mondta, hogy ha befejezem a gimnáziumot, menjek ki egyetemre. De nem tudnék. Nem tudnék elszakadni itthonról. Nem lennék képes itthagyni mindent, ami fontos és fontos volt nekem. Biztos bolondság, hogy egyrészről nem tudnék itthonról elmenni, másrészt pedig kint szeretnék lenni. Úgy szeretném, ha úgy lenne, mint régen. Mielőtt kiköltöztek. Mindegy hogy hol. Hogy itthon, kint, vagy bárhol máshol. Nem számít. Csak legyen úgy, ahogyan azelőtt. De ez nem lehet...

Sohasem lesz olyan, mint volt. Elmúlt. Vége. Az az élet nincs többé.