Mikor éjfekete égboltra
az angyalok csillagot szórnak,
lelkednek húrjai gyengéden
igaz szerelem hangján szólnak.

Gyönyörű muzsika szívedből,
játssz még, kérlel esdeklőn szemem,
repíts távoli éj-mezőkre,
e pillanat csak miénk legyen.

Táncra csábít szívünk dallama,
nézd, fenn ezernyi csillag ragyog,
lassan nyújtod kezedet felém,
ne félj, örökre rabod vagyok.

Hold ezüst fényében keringünk,
eme oltáron eggyé válva,
szorítsd kezem az örök létben,
s hagyd: varázsoljon hajnal tánca.

/ Kedvesemnek /