Kínzó irtás
Eső kopog ablakomon, a híradó szól konokon: a ronda hírek bajokon a ráncok a homlokomon.
Mi lett veled, mátrai hegy? Mi lett veled, Mátrakeresztes? A nagy fairtás a kereszt, amely tehet tönkre helyet.
Eső zubog, forgataga zuhog le fentről sarasan, fa nem tapaszt oldalakat, se védi erdő falakat.
Szegény falu! Bodros a sár, sodorva mind elvisz az ár. Ki állhat ellent neki már? A sárba dől össze a ház.
Eső rohan dúlva hegyet, a deszkatornác kesereg. Kifesti sodrást fekete. Mitől ilyen durva lehet…?
Miért katasztrófa zajong? Ki szaggatott tarra vajon a falu felett bércet amott? Neki: akasztófa való!
Eső robog. Ott szakadék a fák között s völgy nyomorék. …Ha erdein nincs nyiladék, zuhany finom éghasadék.
Ne tűrd az irtást el ehelyt, ne tarra vágást soha se! Ne hagyd, nehogy, Mátrahegyem! Együtt veled, Mátrakeresztes! (Tudom, már kicsit időszerűtlen ez a májusi vers, de Emericus hasonló kezdetűm írásáról eszembe jutott...) |