Nem magamért
Tán el sem hiszitek, hisz' annyiszor mondtam, nem magamért utazok hajnali buszokban, zötykölődök, visítva vágtató villamoson, döntöm fejem hátra pálinkaszagú vonaton, nem magamért taposok kuplungot, vagy féket, fázítok huzatban kezet, fejet, térdet, nem magamért rágok többnapos száraz pogácsát a hátsó sorban ülve, hogy mások ne is lássák, nem magamért járok ugyanabban mindig, és nem tudom, hogy sárga inghez milyen kendő illik;
De mégis! Csakis magamért! Hadd legyek én boldog! Magamnak akarok csak szerelmet és csókot, magamnak akarom a gyerekem mosolyát, nyugalmat akarok, ágyat, sültet, pipát, párnát, csendet, rendet, örök busztalanságot;
Jobb, ha békén hagytok! Míg valamit meg nem bánok...
|