Boldog vagyok, mégis könny fut szemembe,
Mérges vagyok, mégse díbolok, pedig jól esne!!
Mert már elegem van ebből,
Nem lehet úgy élni, ahogy én szeretnék!

Nem is tudom, hogy hogy szeretnék...
Talán nyugodtan üldögélnék egy karosszékben,
És a "régi szép időkre" gondolnék, finom borral a kezemben...
Talán tombolnék, élvezném az életet,
És állandóan boldog lennék, és azt énekelném: "don't worry, be happy" ...
Talán nem.....
Talán csak éldegélek, éldegélek,
Boldogan,amíg meg nem halok,
De bennem ott lesz az éned...
S örökre velem lesz az "az ének" ,
Az az érzés amikor velem vagy élek!!

Köszönöm!