Elhintette kellemes dalával
a meghittség magjait,
zizzenő mozdulattal takart be,
mint anyaföld fog,
ha majd aludni hozzá térek,
takarja fiait.

De kietlen világra ébredek,
elúszott minden,
mi percnyi lét, pillanat,
reszketek,
öledbe,
mészgödrök fenekére bújva.

Csak a csend
és a hirtelen beálló döbbenet ...