Mint mélyen szunnyadó tűzhányó
Ezer éves álma után
Úgy tör fel benned a vágy
Törpeséged érzed, őrjöngve kívánod, minden álmod:
HATALOM
Égető sebhelyek fakadnak ki gennyel
Szörnyű emlék üldöz
Minden erőd elvész harcban a kék szörnnyel
Végül gyógyírre lelsz, gyógyulással tölt el:
HATALOM
Kevés harmóniád fals dallama hallgat
Egyszerű bensőd semmit nem sugall
Emberi érzések nem kínoznak téged
A hatalom primitív marionettje vagy
HATALOM
Ez az mire mindig is vágytál
Talán ő majd fényt gyújt sekélyes lelkedben
A feminizmus hátán mint rühös paripán
Bután léptetsz át az elme minden gátján
Ez az mire vágytál:
HATALOM
(Egy szőrszálhasogató, hatalomittas kalauznőnek ajánlva)
