Beszélgetés egy magam mellé ültettet gondolattal

Egyszerű Szavak amik kimondanak engem.

Üres vagyok,mint egy kiivott boros üveg,
Amit csaka levegő tölti be.
-Miközben fogyott,mámora bódítóan éltett.-

Megakadtak az üres szavaka térben.

Boldogság - még mindig kergetem,
Bűn - kiélvezetem,
Szerelem - néha aludt mellettem,
Kérdések - összezúznak vele,
Válaszok - néha meglelem őket,
Bánat - összeszorít és úgy ölel.

Üres vagyok,mint egy írtalan füzet,
Aminek a lapajai magányosan üresek,
-Egyszerű szavakat írok bele,de elnyeli mindet.-

Boldog vagyok!Csak ezt a stagnáló bizonytalanságot,
Kergetnél el valamiféle jött-ment ismeretlen.

Ó,látjátok mennyire tökéletlen az ember,
Sosincs megelégedve az adott édennel,
Mindig többet és többet akar!
Hiába van a fénylő külső,az ember mindig belülről rohad.
Engem nem téveszt meg semi sem.

S jönnek a félkarral ölelő emberek,akik
Néha szeretők,s néha félszegek.
Már ujjaim közt a cigaretta is csonkig égett,
-Mennem kellene!-

Ó,látjátok milyen félve-ocsúdva,reszketek,
Mikor belenézeka pocsolya tükrébe?
-Dühöngve,önelemezve leköpöm magam-
Már azt sem tudom,hogy igazán ki vagyok.
(A saját gondolataim sem ismerem).

S végre jönnek a kétkarral ölelő emberek,
Kik levetik gyászos öltözetem.
Igen,titeket nagyon szeretlek,
Bár csak én is úgy szerethetnék,mint ti,
Mint én réges-régen,
Mikor a tükörbe néztem,
S ki mondtak az egyszerű szavak.

Sendiert

Vicusnak mert segített a vers kivitelezésében.