Halványul már az emlék, pedig szép este volt, tudom: köröttem pici lepkék kísértek végig utamon.
Láttam felhőt, naplementét, szivárványt, majd csöndes estét. Esőcsepp csendült arcomon, s homokszem táncolt talpamon.
Lábam alatt apró kövek: színesek, mint a mozaik, messze távol hideg tüzek kergették egymás lángjait.
Nap elfáradt, aludni tért, ölelt két karjával a sötét. Szellő lágyan elringatott, tücsökzene elaltatott.
Szólt a hajnal, s fölébredtem, álommézemet megettem. S hogy halljad, milyen szép a világ: szádra csókoltam illatát. |