Nincs szebb világ, mint a reklámok világa. Az a világ, amelyben mindenki boldog, mindent megkaphat, megszerezhet, ami csak szem-szájnak ingere. Ahol mindenki mosolyog, gond-baj csak a fikció szintjén létezik. Mindezt a világ legtermészetesebb dolgaként tálalva.
Tetszik.
És hajlamos is vagyok arra, hogy elhiggyem, valóban csak rajtunk múlik. Mert milyen jó is az, hogy ez a sugallt világ szinte észrevétlenül belopódzik a gondolatainkba, a legváratlanabb helyen, -időben, -alkalommal, és -összefüggésben tör a felszínre. Nézzük csak:
Reklám ügyben mai témánk:
- a Magne B6, mely a koncentrációzavar és izomgörcsök ellen véd
- a Prostamol Uno, mely a prosztata gondok enyhítését hivatott szolgálni
- a nyugtató hatású szantál illatú fürdősó, mely illat nevét szinte ösztönből hallom mindig félre
Azt álmodtam, hogy tengerparton nyaralunk, és éljük az unatkozó multimilliomosok egyhangú, sivár kis életét. Azon ugyebár már nincs is mit csodálni, hogy az ember álmaiban mindig valami rettentő fantasztikus, abszolút irreális dolog történik. Itt most nem is annyira az unatkozó multimilliomosság az elkeserítő, egy kétkezi munkásembernek ezt elérni ma már nem okozhat gondot. Sokkal inkább az, hogy a tengerparti üdülés is lassan már csak az álom világában ölt testet. De álmában nem kesereg az ember, inkább kihajózik, és aki teheti, gyönyörű, kimunkált testét a tűző nap sugarainak útjába helyezi. Mert álmában az ember teste természetesen gyönyörű, és kimunkált, mint aki épp most vette be a soron következő szteroid alapú puffadásgátlóját, és mint akinek a plasztikai sebésze is a jól végzett munka örömével, ám szerényen tiltakozva tette el a milliókat. Napozik hát, és diszkréten unatkozik. Már, aki teheti. Mert egy ilyen hajóúton valakinek dolgoznia is kell. Az a fránya hajó magától nem megy, na meg irányítania is kell valakinek. És erős napsütésben mi sem természetesebb, mint kalapban hajózni. Védi a fejbőrt (a korpásodás, illetve főleg az ezt fürkésző kiváncsi szemek elől), a hajat (a rugalmatlanság, töredezés, illetve a szintén ezt firtató szemek ellen), karimája, szemellenzője is jó szolgálatot tesz a navigálás során (csökkentve ezzel a Visin szemcsepp napi átlagosan felhasznált mennyiségét). Arról nem beszélve, hogy egyszeri befektetéssel jóval továbbtartó hatást érünk el vele, mint az egyéb, erősen fogyóeszköznek nyilvánuló szerek folyamatos beszerzésével. Tehát gazdaságos is.
Nap, hajó, tenger, ... Eddig akár kellemesnek is mondható az álom, az sem zavar, hogy párunk egyre dühödtebben rugdossa oldalunkat, hogy hagyjuk már abba azt az undorító csámcsogást. Álmodtam hát tovább.
Történt, hogy a hajó léket kapott, s az ütközéstől bizony elszakadt a kapitány szalmakalapja is. A rémület első hullámának csillapodása után a kapitány rögtön hívta a hajóácst. Én is segíteni akartam. A Szaknévsorból hívtam hát a kalap-ácst. Nem volt otthon. A neje viszont mondta, hogy bár tudja, egy hajón ritkán található kov, de szomszédjuk, a kov-ács épp az imént említette a TV-ben, hogy kft-jük bármilyen szakipari munkát bevállal. Hívtam hát őt. Jött is gyorsan. Mint afféle, jó munkásember, akinek lételeme a kéznél lévő, megfelelő szerszám, az ülőgarnitúra mellé lepakolta saját, különbejáratú üllő garnitúráját (álá Praktiker). Háziasszonyunk roppant megörült az események ilyetén történő alakulásának. El is helyezett hát egy-két csípős megjegyzést éleslátásomról, éles eszemről, éles kis nyelvével. De hát mit várhattam Tőle??? Volt már több vitánk álmom elején is. Ő pl. oda- meg visszavan a sárga színű, pántos topjáért (Nagysasszony Ruhaszalon), én beérem a sima, szürke színű laptopommal (Sulinet). Ő ragaszkodik ahhoz, hogy a tengeribetegek a hajó tatjában kúrálják magukat, én ragaszkodom ahhoz, hogy a korlát mellett állva hagyjon engem meghalni. Pedig amúgy nem lenne rossz nő! Valahányszor ránézek, koncentrációzavaraim támadnak. Nem győzőm szedni a Magne B6-ot. Nem akarom kibeszélni a nőt, de a kapitány mesélte, ...
Na mindegy. A lényeg: orgazmus, és a vele járó izomgörcsök ellen a nő is Magne B6-ot szed ... Mert mint mondta: "az orvosom is ajánlotta, és bevált!" (Mondom! Egy álomban nincs lehetetlen!). A Magne B6, mint közös érdeklődési kör tehát elvileg meglenne ...
Jöttek hát a csípős megjegyzések, ami nekem persze fájt, szúrt, égetett. Még jó, hogy kiművelt fejemmel beugrott, ez tuti valami prosztata gond lesz, elő hát a Prosztamol Uno-val! És innen már rémálom lett a szép álom! Eszembe jutott, hogy is reklámozzák e gondok gyógyításának csodaszereit. "Fáj, szúr, csíp, gondok vannak a feleségemmel, stb". Igen. Az utolsó szemet akkor vettem be, amikor nejem ragaszkodott ahhoz, hogy impotenciámat nem a konyha felmosása okozza. Elfogyott hát a csodaszer, más kell helyette. A TV-ben éppen arról győzködték a népet, hogy bármely élethelyzetben nélkülözhetetlen segítség egy szandál illatú fürdő. Gusztus dolga. Bár tény, sokkal nyugtatóbb hatású, mint egy zárt tornacipő illat ...
Hogy a kov-ács végülis mire jutott a kapitány kalapjával, sajnos már sosem fogom megtudni. A szandál illatú fürdőbe való belemerülésemet, és ezzel álmomat ugyanis nejem egy precíz, pontos oldalba bökéssel felfüggesztésre ítélte, és aggódva kérdezgetni kezdett hogylétem felől. Megnyugtattam, "semmi, csak egy álom". Ám, a reklámok, és az ezzel kapcsolatos álmok hatása csak-csak motoszkált még bennem. Az járt/jár a fejemben, vajon milyen is lenne az, ha az emberek megpróbálnának "reklámul" élni? Nem kellett sokáig szenvednem e fontos kérdés megválaszolásának nyugtalanító kielégítetlensége miatt. Másnap este, a diétásnak mondható kolozsvári székelykáposzta (Globus Konzervgyár) elfogyasztását a TV (Electro World) előtt ejtettem meg.
Éjjel újabb álmom volt.
Reklámul éltem.
A Renault reklámban láttam, hogyan kell próbanászéjszakára toborozni a reménybeli jelölteket.
Kipróbáltam.
Bementem egy női fodrászhoz, és elkiáltottam magam: "Hölgyeim! Ki akar tőlem gyereket?" Minden úgy történt, ahogy a reklámban. A kezdeti megrökönyödés után kórusban mordult fel a közönség. Apró különbség csupán, bár eléggé zavarba ejtő a reklámhoz képest, hogy az "Én!", "Én!", "Én!" felkiáltások a tulajdonos "ki akarja elsőként szájonvágni?" kérdése után hangzottak el. Így igazából nem tudtam eldönteni, a válaszok nekem szóltak-e, vagy Gedeon bácsinak? Mindenesetre jobbnak láttam futásra venni a dolgot. És tulajdonképpen a reklám felvezető része is itt ér véget, nem tudni, mi a folytatás. Eddig tehát bejött, amit a reklámokból tanultam. Fel is bátorodtam. Gondoltam, ha már annyit és annyiszor játszák, csak van némi valóság alapja, tegyünk még egy próbát.
Engem is régóta foglakoztat a kérdés, vajon hány éves lehet a norvég király? Viszont, mint afféle smucig, spórolós ember, nem engedhetem meg magamnak, sőt, mondjuk ki nyersen: nekem nem tellik mindent tudó magenta színű gombra a Siemens készülékemen. Az a szerencsétlen, ott, a reklámban nagyon elszúrta a dolgot. Szemmel láthatólag étteremben, vagy menzán, vagy valami hasonlóan nem pont az ember tudásszomjának kielégítésére szolgáló környezetben érdeklődött a magenta színűnek kikiáltott édesipari díszitő kelléknek a süteménybe való belepasszírozásával. Fel sem merült benne, hogy az igazán művelt, az élet fontos dolgaira kihegyezett érdeklődésű emberek inkább kávéházakban, cukrászdákban találhatók. Be is mentem a Gerbaud-ba. Az első magenta színű gomb lenyomásával azonnal olyan információhegyeket zúdítottak rám tudásszintemet alapvetően meghatározó egészségi-, elmebéli-, tudati állapotomról, hogy a "mi a szösz?" kérdést már fel sem kellett tennem. Hiába no! Kérdezni tudni kell!
Csodás álomterveim vannak még! Feltétlenül álmodni szeretnék pl. a CIB bank reklámja alapján (tudod, az, amelyik olyan lakáskölcsönt ad, ami mellett a költözködésre is marad pénzed) arról, hogy a nagymama ebédlőszekrényét én is BKV-val szállítom a város másik végébe. Hogy pontosan hova, azt még majd szintén meg kell álmodnom, mert a telekre nem vihetem. Egyszerű az ok: nincs. Viszont a feladat legalább három emberes. Ketten cipeljük a szekrényt, és kell még valaki, aki közben videóra veszi a buszsofőr, meg az utasok arcát. Na és persze addig, amíg a telekhiány meg nem oldódik, a visszautat is meg kell tervezni. Elég égő lenne még álom szinten is ugyanazt a buszt mégegyszer kifogni.
Álmodni szeretnék még arról is, hogy a "Mennnnyiiiiii????" kérdést én is majd a kézhez kapott lottó főnyeremény, és nem a fizetésem összegének hallatán teszem fel.
És nagyon jó lenne csupán álmodni arról, hogy a reklámokban fellelhető nyugodt, kiegyensúlyozott életet élő, szemmel láthatóan egészségtől kicsattanó emberek (Superstar Statiszta Toborzó Iroda) álmukban a mi életünket élik.
Mert ha már rémálom, akkor legyen inkább a másé.
Nincs igazam?
Ugye, hogy ugye!
Na.
Hát erről beszéltem, Nyuszókám!
|
