Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Öreg szemmel Ideje:: 02-20-2004 @ 09:32 am |
|
|
|
|
Ha majd öreg leszel, õsz hajú s reszketõ, Fiatal éveidben gyakran elmerengõ, Körül vesz téged majd halk gyerekzsivaj, S ekkor egyik unokád eléd lép, "nagymama, mi baj?"
"Tudod kicsim, mikor annyi idõs voltam mint te, Egy kedves fiú lépett az életembe." Csönd lesz s odaül köréd a többi unoka, S suttogva kérdik, "õ volt a nagypapa?"
"Nem. Õ volt az elsõ igazi szerelmem. Forró s csupa-csupa érzelem!" "Mesélj róla" - kérlelnek szépen téged, S te föltárod elõttük akkori életed.
"Fiatalok voltunk, úgy tizenhét évesek. Fiatalok, s mindenre képesek! Úgy szerettem õt! S õ is engem!" Fájdalmasan felsóhajtasz, "õ volt a mindenem."
Újra átéled az akkori perceket, A távolba nézel s látod a képeket. "Mond bátyó, miért nem õ lett a nagyi férje?" "Hallod nagymama, de miért lett akkor vége?"
"Azért kicsim" - mondod enyhén remegve, "Mert idõvel elmúlt az õ nagy szerelme. Két év után hagyott el engem, S azután? Pokol lett az életem!"
Felsóhajtasz "Pár év után jött a nagyapád az életembe, Vígasztalt s én beleszerettem. Így lettem a felesége. És a mai napig nagyon, nagyon szeretem, Azért az a barna fiú lesz az én titkos szerelmem."
Unokáid csöndben néznek reád, meglepõdve. Majd ismét játszani kezdenek egymást kergetõzve. Csak a legidõsebb marad ott, egy fiatal leány, Csöndbe együtt sírtok majd, akkor, szombat délután!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-20-2004 @ 09:32 am
Hozzászóló: csingi (Ideje: 02-20-2004 @ 01:12 pm) Comment: Annyira megható és annyira életszerű. Az emberi sorsok olyan egyformák néha, miért mondjuk mégis, hogy mindenki saját utat jár? |
|
|
|
|
Hozzászóló: HeartBoy (Ideje: 02-24-2004 @ 01:06 pm) Comment: Költői kérdésre nem lehet válaszolni:) |
|
|
|
|
|