-anyu, van valamim
trappolt sebes térdekkel
fel a lépcsőn maszatos arcán
összefolyt a sírás
-gyere nézd meg!
felnyílt a két összezárt tenyér
s tíz ujjacska rózsaszín
koporsójából kicsiny halott került elő
- már megint madarat hoztál nekem
szóltam halkan és néztem mennyire
laza már a tollkabát
s a csőr ha reggel még énekelt is
most szigorú végérvényesen bezárt
s a gombostűfejnyi szemeken
feszesre húzott kendő a parányi
szemhéj
ő meg csak egyre hüppögött
a szárnytollak miatt hogy neki kell
a sárga kék piros
én nem akartam madarat holtában
gyalázni sem kitépni belőle ezt meg azt
aminek úgy általában a repüléshez van köze
a madárság lényegéhez
a szabadsághoz
azért csak bólogattam
- jól van de neked kell csinálnod
hajtsd el a macskát és majd jól
kezet mosunk
|