Minden, mi hajdan szép volt, Mostanra már elbukik. Minden erdõ, állat holt, Rettegve szól a kuvik:
E ház helyén erdõ virult S patak csorgott benne… Kunyhó épült, fa elhullt, S benzin zúg most erre
A nap szelíden tűnt el, A, magas dombok mögött… Ma bányászokat űz el De a zord tenger mögött.
Hol a vad, s a madarak? Hol az erdõ, mely úgy harsogott? A dicsõ napok tovatűntek, mint esõ a hegyen, Vagy mint szél a bûzölgõ mocsár felett
E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a homályba vesztek…
Hogyan jutottunk idáig?
|