már nem tudom miért, s mióta nem csodállak
te mész elöl én meg baktatok utánad
s mert nem látsz meg uram én sem látlak téged
nevezd bármekkora engedetlenségnek
a hitetlen alatt az út is egyre vénül
köszönjem e ha rám rivallsz engesztelésül?
ha lázadok ha daccal mint a gyermek
másik vállamra rakod át a terhet
ígérted kíséred aki leszek aki voltam
de hasztalan keresem lábad nyomát a porban
mert vak vagyok s dühös csak sejthető a válasz
a földre roskadónak te vagy megint a támasz
s mert jártodban nem süpped lábnyomod elém
hogy felemelsz úgy hordozol nem érteném
|
