Ördögi Hold

Fent az égen izzik a Hold,
teli fénye árnya holt,
gömbképe nem fehérsápadt,
jelenése sem lett ványadt.

Hirtelen és fejbe vágó,
szurkapiszka forma dákó.
Pillantok rá ahogy egyszer,
babonázó, kerek vegyszer.

Messze az éj sötéte jár,
átmenetei homály kajál,
üres még fent a tapéta,
csillagfény analfabéta.

De az égen izzik a Hold,
becsuk tőle félve a bolt.
Véressárga házak felett
bosszút esküdt és nem feledt.

Izgatott, ki beletörődött,
riad, ki nem vele törődöt,
fenyeget ő és figyelmeztet!
Mire? Mire?
               ... Maró a fénye.
Félek. Mitől? Ördögi a Hold.