Viharos érzelmek dúlnak a kebelemben
Az Óhazában boldogságba keveredtem
Óh mily csodás érzés újfent szivemben
Okait ne firtasdd elárulom én csendben

Magyar útlevéllel újjongok zsebemben
Köszönet Istennek magamnak septében
Sosem tagadám Szülöföldem véremben
Lám jö nap amely oly csodás éltemben

Megerösit ö hitemben mely ösi töretlen
Szeretteim óvnak a vad viharos tengeren
Segitik lépéseink terelni a régi mederben
Van okom böséggel sirni ily örömömben

Kiváltságosokkal értekezve szent ügyben
Tehetséges festönek énekelek itt versben
S lám mit ád jó Isten meghivót kezemben
Repesve izenem meg eme hiremet éterben

Lejegyezve boldogságát földinek rimekben
Csanádi Ibolya kiállit majd a Müteremben
Natali csókja buzgósággal árad el szivemen
Féltve vallom szerelme elhóditott nyomban

Hiszem e szent érzésnek gyümölcse lészen
Melyre köszönettel adózom Önéki emigyen
Adá Isten lehetöséget Óhazában évezredben
Felvirágozni elmét drága kincse a képekben

Idö eljött mester megszületett itt van életben
Alkot fest Ö remek müveket oly tökéletesen
Ars poeticája Istennek tetszö az végtelenben
Új széditö szárnyaló feszitö tudattól felajzva

Szentendre bájoló varázsa keritett hatalmába
Etelka Szülövárosa volt otthonunk a múltba
S ottan kétszer is boldog lettem hát Óhazába
Honfiak régiek újjak mind köszöntek vissza

Müvészet honi bölcsöje ringatott el holnapra
Almodj szépeket mának jövönek Ars poetica
E mü melyet alkotál lészen sokaknak lámpása
Isten óvja országod néped az jövö századokba