Vámpír

Vámpírszív, mond, mit bírsz,
Ölnöd kell, hogy jóllakhass,
Érzed áldozatod lüktető vérét,
S míg szíve dobban te szívsz.

Nincs lelked, hogy furdaljon.
De, ha van, hagyd, hogy fájjon
Hisz ember is öl, s eszik
Tőle rossz néven mégsem veszik.

Életed évszázados gyötrelem,
Nem töltheti ki, félelem.
Ha egyedül bolyongsz a világban,
Koporsód üres magányában.

Nincs, ki hozzád szóljon,
Ölelést, boldogságot hozzon.
Már nem tudod, miért vagy itt
De a napfény éget, s vakít.

Kiállsz rá, s porod száll,
De bűnödért a pokol vár.
Ám, nincs lelked, hogy szenvedjen,
A fájdalom, téged elengedjen.

Mandula Sz. Leila
Szolnok, 2005-10-23.