- Szóval eljöttél hozzám?
- Igen SypA Wizard eljöttem, mert azt mondják az emberek, hogy Te bizonyára tudsz segíteni a bajomon.
- Hát, az közel sem biztos! Beszélnek az emberek annyifélét! Ezt a varázsló dumát is nem tudom, ki találhatta ki. Nem varázslat ez, csupán belelátok némely emberek fejébe, de az embereknek, egyszerűbb azt mondani, hogy „Varázsló” mint…
De hagyjuk! Nem a nyavalygásomra vagy kíváncsi, nem azért jöttél. Mond hát, mi a gond! Miben segíthetek?
- Szeretek egy lányt.
- Ez fiú létedre még nem probléma. De Ő nem szeret?
- De szeret, azt hiszem, még szeret. De ha így folytatom, szerintem, már nem sokjáig.
- Hoppá, no! Mi a baj? Mit baltáztál el?
- Féltékeny vagyok. Nagyon féltékeny.
Mindenre és mindenkire.
Megbolondulok! Bántom és már sokszor kiderült, persze ok nélkül.
Mégis, akár együtt vagyunk, akár nem, mindig attól rettegek, hogy már annyira nem is szeret, mint előtte, hogy más éppen akkor és ott, fontosabb neki. És ebből a tébolyból nincs kiút egyre mélyebb ez az érzelmi mocsár.
Féltem, félek, hogy elveszítem, aztán mérges vagyok, majd vádolom és megbántom, megszégyenülök, engesztelem, és megbocsát. De ekkor már ott van a bántás tüskéje benne, ami megint csak sérti, gyengíti a kapcsolatunkat.
…És mi van, ha ez volt az utolsó csepp és a következő kínálkozó alkalommal tényleg elmegy, mást választ? Kezdődik minden elölről. Féltem, félek, hogy elveszítem… Megbolondulok! Segíts, kérlek!
Annyira szeretem, és mégis bántom!
Segíts, kérlek! Tégy csodát! Cseréld ki a gondolataimat, vagy az agyamat, én azt se bánom! De úgy érzem, ez már nem mehet így sokáig.
- Hát Tory ez remek! -mosolygott SypA.
- Remek? …Mi remek? …Én közel sem így látom.
- Persze kínlódsz, értem én. De a kínlódás ténye és az, hogy itt vagy, azt mutatja, hogy Te mindent tudsz, vagy tudhatsz, ami a lelki békédhez kellhet. Csak egy kicsit össze vannak kuszálódva benned a gondolatok, meg az érzelmek, ja (!) és az indulatok.
Nem csoda, meg varázslat kell neked, meg mindenféle agycsere, hanem kicsit magadba kell szállnod, rendet rakni abba a túlérzékeny kobakba. - és ujja hegyével megbökdöste a fiú homlokát.
- Gondolkodtam én már annyit, de nem jutottam semmire.
- Dehogynem, idejutottál hozzám.
A fiú szeme kikerekedett.
- Igen Tory ez is eredmény. Nem is kicsi!
Igen nagy jellemre vall már az is, ha valaki meri, mások segítőszándékát, még csak nem is elfogadni, csupán mérlegelni. Nem még kérni is a segítséget! Ez igazán nagydolog.
Bizony!
Ezek az érzelmi dolgok és problémák, olyan magánügyek melyeket sokan egy életen át, hurcolnak magukkal, és nem találnak rá megoldást. Mert nem is igazán keresnek, szégyellik meg ilyesmi. Megkeseredetten, állandó konfliktusban élik életüket.
De Te ezeknél már most is többet tettél. És fényévekkel előttük jársz, mert Te már látod a problémát. A többi már csak gyerekjáték. Gógyi kell hozzá, egy kis logika és kész.
Teneked lesz nyugalmad, harmóniád. Remélem!
- Hm! Jó ezt hallani. -mosolygott erőltetetten. - Mit kell tennem?
- Semmit, csak hallgass meg! Beszélgessünk! Ennyi!
Na várj csak, mindjárt összeszedem a gondolataimat!
Mesélj arról a lányról! Érdekelne, hogy miért éppen őt választottad. Vagy úgy érzed, hogy Ő választott téged?
- Hát ez bizonytalan. Egyszer csak együtt voltunk, mintha mind a ketten egyszerre választottuk volna a másikat.
- Miért szereted annyira?
- Hát őöö! Aranyos. Meg kedves. Csinos.
- Értelmes is?
- Igen. …Hasonlóan gondolkodik dolgokról, mint én, nagyjából ugyanúgy látja a világot. Sok a közös bennünk.
Egész jól meglehetnénk, ha nem volnék ilyen lüke, ilyen féltékeny.
- Aha! Tehát azt mondod, hasonló a véleménye sok mindenről és hasonlóan ítél meg dolgokat.
- Igen. Hát persze más szemszögből, mert egy nő azért finomabb, érzékenyebb, de a lényeg az közös.
- Értem. És Te? Magadról valamit?
- Magamról? Mit?
Egy balfék vagyok. Itt ez a gyönyörű lány. Olyan büszke voltam rá a haverok előtt! Olyan büszke voltam magamra, amiért elfogadott. Most meg lejáratom öt is, magamat is, megbántom, lépten-nyomon.
- Az gáz!
- Az. Szerintem jobbat érdemel. De nem akarom elveszíteni.
- Értem.
- Szeretem. Annyira szeretem, hogy azt kívánom mindenemmel, azt szeretném megadni neki, hogy Ő legyen a világon, a legboldogabb.
Hm! Mindaddig, míg belém nem hasít a gondolat, hogy lehet, hogy ahhoz én nem is kellek neki. És akkor értelmét veszti minden. …Hirtelen egy iszonyú kiábrándulás önt el, egy feszítő, önmarcangoló bánat, és keserűvé lesz az egész világ, egy szemvillanás alatt. Harag gyűlik bennem és…
- Nyugi, nyugi! Semmi vész!
Én azt szűrtem le az általad elmondottakból, hogy mindketten teljesen normális, átlagos emberek vagytok. Még ha, néha, nem is úgy érzed, de épek egészségesek vagytok, az elmondottak alapján. Igaz?
- Hát igen.
- Őöö, remek! Őö, tudod Tory, ismereteim szerint, nagyon sokféle vélemény, megítélés kering az emberek fejében a két nemről, a férfiakról és a nőkről. Vagy ha úgy tetszik a fiúkról és a lányokról. Van, aki úgy gondolja, hogy a férfi uralkodjon, a nő tűrjön. Mások úgy gondolják, hogy a nő irányítja férfit, akivel elhitette, hogy ő - mármint a férfi - uralkodik, de a háttérben, finoman, mindig a női akarat érvényesül.
Meg még ezer és ezer vélemény. Szinte ahány ember, annyi variáció.
Az enyém tök egyszerű: Az én szememben, mind a nő, mind a férfi egyenlő, de nem egyforma. A különbségek az emberek között nem abból adódnak, hogy nő-e vagy férfi az illető. Igaz ez is számít, de csak, mint biológiai tény.
Majd egyszer erről is beszélhetünk, ha akarod, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mi a közös mindben.
Tehát én is rettentő féltékeny voltam annak idején. Hm! Keresgéltem a megoldást, és ahogy morfondírozgattam, egyszer valami megvilágosodott bennem és rájöttem, hogy ez sem bonyolult. Az összes vélemény, - lehet, hogy kimondatlanul, - de tartalmazza azt, ami érvényes minden embere. És ez, az, az egyszerű tény, - legyen az nő, vagy férfi, - hogy sajátmagának a lehető legjobbat akarja mind. Igaz?
- Hát persze. - bólogatott Tory.
- Igaz, - folytatta a lendülettel SypA - a „legjobb” fogalma az egyénenként és életszituációnkként mást és mást jelent. De biztos, hogy egy adott helyzetben, mindenki mérlegel.
Mérlegeli a döntésének rövidtávon, valamint hosszútávon várható eredményét és úgy fog dönteni, hogy az, számára a lehető legkedvezőbb legyen. Igaz?
Tory megint bólintott.
- Látom, egyetértesz.
- Igen.
- És érzed is, amiben egyetértesz, vagy csak érted?
- Tessék?
- Értened nem elég! Érteni bárki érti. Ez annyira kézenfekvő. De érezni, az más! Beleélni magad, mélyen belegondolni és elfogadni, ott a lelkedben, legbelül, olyan szinten, ahogy benned él az a tudat például, hogy ha eszel, elmúlik az éhséged. Mert azt tudod. Bizonyos vagy benne. Ez egy biztos pont az ismeretanyagodban. Megcáfolhatatlan, megingathatatlan, igaz tény.
Gondolj csak bele! Hunyd be bátran a szemed. És addig ki se nyisd, míg meg nem értetted, hogy mire gondolok. Idézd fel annak az állapotnak az ízét, hogy milyen is az, amikor éhes vagy. Milyen érzés a biztos tudat, amely az asztalhoz vezet?
Végtelenül egyszerű, biztonságos és egyértelmű tudás.
Ezért jó, bármikor használható. Tudásanyagod alapjának része. Tedd el, érzelmeid dobozába ezt az érzést, hogy emlékezhess rá. Ezt keressük majd mindig, ezt a logikus, tiszta, kellemes biztosságot.
Tory kinyitotta a szemét. Tekintete csillogott.
- És most, ha nem is ennyire mélyen de hasonlóan biztosan kell érezned azt is, amiről az előbb beszéltünk.
- Azt hogy minden ember magának a legjobbat akarja?
- Igen. El tudod fogadni tényként? Gondolj csak bele bátran! Haladjunk most még lassan!
Hunyd be a szemed, akkor könnyebb kizárni a külvilág zavarait. Fordulj magadba! Tedd, lelki szemeidnek, elemző, kíváncsian vizsgálódó gondolatainak fókuszába, ennek a mondatnak az értelmét! Lassan formáld át, fogalmazd meg magadnak az érzést. „Mindenki, magának a legjobbat akarja.”
Vizsgáld meg! Nyugodtan, - senki sem zavar,- nézegesd!
Ízlelgesd az állítást! Igaz lehet?
Forgasd meg a gondolatot, vedd szemügyre minden oldalról.
Gondolkodj, mi lehet az, ami cáfolhatja.
Nézd át, ahányszor csak akarod. Addig, míg egyértelművé nem válik a számodra egy érzés. Ha már érzed és nem csak érted, akkor jó, akkor bizonyossá válik véleményed.
Lassan, nyugodtan elemezz, ne hagyd magad zavarni! Van idő.
Ha úgy érzed, döntöttél, nyisd ki a szemed!
Egyet már léptél.
Még van néhány hátra.
Tory kinyitotta a szemét.
- Ha nem vagy biztos magadban, akkor kezd elölről, ahányszor csak karod, de ne menjünk tovább, míg el nem fogadsz egy-egy állítást. Folytathatjuk máskor is. Nem kell ma megváltani a világot.
A másik nagyon fontos dolog. Ha döntésed nemleges és azt állítod - mondjuk jelen esetben, - hogy „Nem mindenki akarja, magának a legjobbat.” akkor két eset lehetséges. Vagy még nagyon fiatal vagy és sokat kell fejlődnöd, érned, hogy értsd a világot, vagy valami olyan van a fejedben, amin én, sajnos nem tudok segíteni.
Úgyhogy, akkor menj el!
Ez érvényes lesz a továbbiakra is. Kérlek, csak akkor mond, hogy érzed és érted, ha valóban így is van!
Minden egyes logikai megállapításnál, minden lépésnél, bármikor kiszállhatsz. Mond, hogy ennyi elég volt a vén habókosból, vagy amit akarsz, de kérlek, ne raboljuk egymás idejét! Rendben?
- Rendben. - mondta kicsit kábán Tory.
- Ja, és ugyanígy tehetsz magadévá minden további gondolatot, ami esetleg nem adódik rögtön az elmondottakból.
Elmélyülsz, megrágod, addig darálod, míg döntés nem születik. És ha döntöttél, akkor vagy kiszállsz és elköszönsz, vagy megyünk tovább. Ok?
- Ok.
- Tehát most már biztos vagy abban, hogy: „Mindenki, magának a legjobbat akarja.” Igaz?
- Igen.
- Ebből ugye az következik, hogy a legjobbat akarod magadnak Te is és… Hogy hívják a barátnődet?
- Linzi.
- …- és Linzi is magának.
- Persze.
- Persze, persze! De érzed is?
Tory egy kicsit elgondolkodott és mivel ez logikusan következett az előző állításból és teljesen hétköznapinak, természetesnek vélte az állítást, minden nehézség nélkül a magáévá tudta tenni a gondolatot. Igen. Ö is és Linzi is a legjobbat akarják maguknak. Nincs ebben semmi rossz.
- Igen érzem.
- Rendben. Akkor kijelenthetjük, hogy megint egy lépéssel előrébb jutottunk. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a logikai építőkockáinkból, egy újabb elkészült. Már van három és mindhárom olyan, ami stabil, biztonsággal lehet igazára építeni.
A kobakodnak valamelyik bugyrában tedd ezeket fel egy polcra, vagy egy képzeletbeli dobozba, hogy ha kell, akkor bármelyiket bármikor tudd használni.

Tehát az első: „Ha éhesek vagyunk, enni kell.”
A második: „Mindenki, magának a legjobbat akarja.”
És a harmadik: „A legjobbat akarod magadnak Te is és Linzi is.”

Az elsőre nem hiszem, hogy szükség lenne a továbbiakban, ezért ha nem akarod, akkor azt külön ne is tárold. Már tudod Te azt, anélkül is.
Folytassuk!
Hagyjuk most ezeket az építő kockákat. Beszéljünk magunkról. Én mondom a magamról kiállított bizonyítványt. Csak akkor szólj közbe, hogy véleményed szerint rád valamelyik nem igaz. Tehát:
Tudom, hogy milyen gyarló vagyok.
Ismerem a testi és szellemi hiányosságaimat.
Ismerem félelmeimet.
Ismerem titkos vágyaimat.
Szeretném ezek, jelentős részét eltitkolni.
Szeretek jó fényben feltűnni.
Szeretem, ha szeretnek.
Nem szakítottál félbe. Ezek szerint, Te is hasonló cipőben jársz?
Mindenki ilyen, hidd el! De Te legalább nem vagy képmutató.
Mindenkinek vannak kisebb nagyobb hibái, hiányosságai kívül, vagy belül. Ennek függvényében vagy el tudja titkolni, vagy sem. De tökéletes ember nincs az biztos.
Ne higgy az ámításnak! Superman nem létezik. Sem nőben, sem férfiban. Ez szomorú, de mindegyikünknek van valami nyavalyája.
Elhiszed?
- El.
- El is fogadod, mint egy következő építőkockát?
- Igen. Tiszta sor. „Nincs tökéletes ember.” Ez a negyedik.
-Jó. - Mosolygott a varázsló elégedetten. - Azért csak mélyedj el ennek gondolatnak is az értelmében! Tedd magadévá! Mert szükséged lesz a biztos tudatra, hogy le tudd győzni majd a zöld szeműt.
Tory behunyta szemeit, de gyorsan végzett és nemsokára megint éberen figyelt.
- Van még egy fontos dolog, amit tisztázni kell. - mondta SypA - mielőtt használni kezdjük az építőkockákat. Mégpedig annak megállapítása, hogy az ember, egész életén át, választ. Választ akkor, amikor ételről, italról, játékról, barátról, munkáról, társról dönt, nap-mint nap. Mindig és mindenkor döntünk, ha akarunk, ha nem. Maximum úgy döntünk, hogy elfogadjuk más véleményét és döntsön az, helyettünk. Esetleg úgy döntünk, hogy hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok, anélkül hogy befolyásolni kívánnánk őket. Döntünk akkor is amikor, netán egy-egy kellemes, vagy kellemetlen élmény ér bennünket. Például egy kellemes környezet hangulata, vagy ellenkezőleg, egy kellemetlen ember megjelenése, mimikája. Igaz ekkor nem döntünk semmiről abban a pillanatban, csupán elraktározzuk az érzést és majd akkor, ha szükséges elővesszük, dehogy vesszük, előveszi tudatalatti értelmünk ezeket az élményeket, és előítéletként befolyásolja véleményünket. A nélkül esetleg, hogy megismernénk azt, - a régebbi kellemetlen embere emlékeztető - embert, aki most került a közelünkbe. Szegény még semmit nem tett, se jót, se rosszat és nekünk már van róla véleményünk a megjelenése a mimikája alapján. Érted miről beszélek?
- Értem. Vagy éppen úgy gondoljuk, hogy valahol biztonságban vagyunk, pedig csupán eddigi tapasztalataink mondják ezt. És arról fogalmunk sincs, hogy egy csúnya baleset szemtanúi leszünk a következő pillanatban.
- Igen, és ettől gyökeresen megváltozik, az előbbi helyről alkotott pozitív véleményünk. Pedig a hely az ugyanaz.
Érted hogy miért mondom azt, hogy mindenki, mindig választ?
- Azt hiszem. Egyrészt választhat konkrétan. Egyik vagy másik lehetőség közül. Vagy éppen információkat gyűjt, akár szándékán kívül is, annak érdekében, hogy egy majdani döntése jobb legyen. Mert ugye?: „Mindenki, magának a legjobbat akarja.”
- Hm! Igen. No, kezdesz ráharapni!
Hát akkor gyűjtsük össze újra!

Az első: „Ha éhesek vagyunk, enni kell.”
A második: „Mindenki, magának a legjobbat akarja.”
A harmadik: „A legjobbat akarod magadnak Te is és Linzi is.”
A negyedik: „Nincs tökéletes ember.”
Az ötödik: „Mindenki, mindig választ.”

Szusszanjunk egyet? - Kérdezte SypA.
- Köszi, de miattam ne. Tőlem mehetünk.
- Hááát! Nem bánom!
Szóval most kezd bonyolódni egy kicsit a dolog. Gondolj csak bele! Te, - mivel a legjobbat akarod magadnak - Linzit választottad. Ő pedig, - aki szintén a legjobbat akarja magának, - választott téged.
Te tudod, hogy Linzi nem választott tökéletesen, mert ismered saját hiányosságaidat. Igaz?
- Igen.
- Viszont az is igaz kell, hogy legyen, hogy Te sem választottál tökéletesen, mert hát ugye Neki is vannak hiányosságai. Csak legfeljebb, ezekről nem tudsz, vagy nem akarsz tudni, netán elnézed neki. Igaz?
- Igaz. -mondta a fiú és látszott rajta, hogy közben jár az agya.
- Állíthatjuk-e azt, hogy igaz ugyan, hogy nem választottál tökéleteset, de számodra a legjobbat, és Linzinél ideálisabbat nem is kívánhatsz magadnak. Úgy szereted őt, ahogy van. Kívüről-belüről, szőröstűl-böröstűl olyannak, amilyen.
Igaz?
- Igaz.
- Másként nem félnél hogy elveszíted. Azért félted, mert számodra érték, egy nagyon nagy kincs. Aminek, illetve akinek nagyon örülsz, hogy végre a tiéd lehet.
- Ühmm. - és bólintott
- Állíthatjuk-e, hogy Linzi is azért választott téged, mert számára Te voltál akkor a legjobb választás? Igaz, mint tudjuk, közel sem tökéletes. De tökéletlenségeidnek nagy részét, vagy csak te ismered, vagy azokkal együtt fogadott el Ő is téged. Akárcsak Te őt.
Így szeret téged, ahogy vagy, ahogy ismer, a hibáiddal együtt.
- Ezen a logikán haladva, …igen, …..állíthatjuk.
- Valami nem kerek a logikában?
- De kerek, csak ez így túl egyszerű.
- Attól még lehet jó. És különben is, azért vagy itt, hogy ami eddig kesze-kusza volt, azt kiegyengessük. Nem?
- De.
- Na tehát! - Vett egy nagy levegőt a varázsló. - Ez idáig OK?
- Igen.
- Fékezzünk, vagy megálljunk?
- Nem, nem! Mehetünk.
- Na, akkor kanyarodjunk vissza hozzád!
El kell ismerned, hogy mielőtt találkoztál Linzivel, ismertél más lányokat. Nem biztos, hogy úgy, mint Linzit, még az is lehet, hogy nem voltatok barátok, lehet, hogy soha nem is beszéltetek, lehet, hogy csak a TV-ben láttad őket, vagy az utcán. De el kell ismerned, hogy van nem egy lány, aki hasonló korú, mint Linzi. Meg vannak más korosztályú lányok, nők, asszonyok is, akiket fel tudsz idézni. Lehet, hogy még a nevüket sem tudod, csak van valami, ami miatt megmaradtak a fejedben.
A legtöbb esetben semmi különös, csak egy másik ember, de néha azért elfantáziáltál, hogy milyen csinos is egyik-másik. Nem?
- De igen.
- Hát ez rendjén is van. Nincs is ezzel semmi gond. Tök természetes.
És a sok csinosabbnál csinosabb közül sikeredett kiválasztanod a legideálisabbat, Linzit. Ez remek!
Igaz, azért még látod, hogy vannak rajta kívül más csinos lányok is, de Te biztos vagy a dolgodba, neked Linzi kell, és ettől semmi nem tántoríthat el. Így van?
- Igen.
- Ez köszönhető az örök választásnak. Emlékszel? És a további örök választáshoz tartozik az is, hogy a mostani, számodra ideális állapot ellenére is, esetenként észreveszed a itt-ott, az igen kivágott trikójú lányokat, néha még csettintesz is magadban egyet, hogy ez igen.
- Ugye?
- Aha.
- Nem is beszélve arról, ha a haverok is ott vannak. Akkor meg még talán azt is mondod, hogy ki is próbálnád. Nehogy már a haverok kiröhögjenek. Hát nem?
Közben magadban tudod, hogy csak addig vagy ilyen nagylegény, míg komolyabbra nem fordul a helyzet, mert akkor inkább még a megszégyenülést is választanád, de Linzit nem cserélnéd le, semmi kincsért.
Egy dilis, könnyű kis kaland meg, téged már nem érdekel. Te annál sokkal érettebb vagy. Meg aki ilyen könnyen kapható arra, azt szokták mondani, hogy könnyen jött, könnyen megy, mint a talált pénz. És akkor még a jobbik eset, ha nem ő hagy ott téged. Ja (!) és akkor se Linzi, se Ő. Kinek éri ez meg?
Meg különben is, eszedbe se jut, hogy lecseréld Linzit, neked ő kell, őt szereted. Őnála jobbat - úgy összességében - el sem tudsz képzelni magadnak, és nem is akarsz.
Különben nem volnál itt.
Persze belátod, meg tudod is, hogy vannak belevalóbb csajok, olyanok, akik olyan dögösen néznek ki, hogy az emberben igen kellemes érzéseket kavarnak. Jó kis fenekük van. Vadító smink, meg olyan passzos ruhákban flangálnak, hogy majd megőrülsz, amikor rájuk nézel. Jól meggusztálod őket, akár a haverokkal a suliban, akár Tv-ben, vagy moziban. De tudod magadban, mégsem olyan egyik sem, mint a Te Linzid. A közelébe se érhetnek.
Azért, mégis odaböksz egy-két jópofa megjegyzést, hogy lássák, van ennek Torynak vér a pucájában, meg az ízlésével sincs semmi gond.
Így nem lógsz ki sorból, megfeleltél a haverok elvárásainak is, (ami ugye, nagyon fontos dolog) és mi tagadás, egy kicsit jól is esett. Linzi meg, nem lett megsértve, mert itt sincs.
Ártatlan kis csalás, vagy még annak sem lehet mondani.
Az már egy kellemetlenebb szitu, amikor ott van Ő is és a haverok, akkor is kikérik a véleményed.
„Tudod, az a jó kis csaj…” mesélik, és ez számodra most nem OK, hogy Linzi is hallja.
Vagy, „Nézd Tory, micsoda anyag!”.
Mit lehet erre mondani? „Aha, csinos.” Aztán vagy veszi a lapot a haverod, vagy ha bunkóbb, akkor tovább froclizza a dolgot. „Kipróbálnád mi?”
Kész. Legszívesebben lepofoznád a srácot, de amilyen bunkó nem értené meg azt sem, hogy miért kapta. Meg hát ugye (?), nem lehetsz vadállat.
Ilyenkor persze nem jut eszedbe semmi frappáns, hogy kivágd magad. Választanod kell, vagy olyasmit mondasz, hogy „Nem, nekem csak Linzi kell.” Akkor a haverok előtt véged. Vagy bízol Linzi megértésében, intelligenciájában és bevállalod a haverod hülyeségét.
Ez ugye (?) igencsak, kétesélyes: Vagy bejön, vagy nem.
Ha Linzi okos, akkor nincs gáz. Mosolyog egyet és ennyi.
Ellenben, ha felhúzza az orrát és megharagszik, akkor nagyon nehezen tudod kiengesztelni. Megmagyarázni tudod csak, bebizonyítani soha, hogy te el nem mennél azzal a csajjal, csak azért mondtad amiért. Nem akarsz te semmi rosszat, nem cserélnéd le a világ kincséért sem őt, de sajnos nem zárhatod be magatok mögött az ajtót. Nem csukhatod ki a világot. Nem lőheted le az összes hülye havert, meg nem is törölheted ki az összes lányt. Igen kínos a helyzet.
Fokozzuk tovább!
Azt sem tagadhatod, hogy nem csak haverok, hanem havernők, iskolatárs lányok, egyéb ismerős csajok is vannak a környezetedben, akikkel ha akarod, ha nem együtt, vagyis egymás mellet kell létezni. Van, akivel nagyon bírjátok egymást, bohóckodtok, nevetgéltek, viháncoltok. Nincs ebbe semmi rossz. Van, akivel meg kerülitek egymást. Szándékosan, vagy csak éppen nem vagytok kíváncsiak egymásra. Mindketten mentek a saját dolgotokra, nem zavarjátok egymást és kész.
Iszonyatos gáz lehet, ha Linzi egy ilyen, ismerős lánnyal való nevetgélés közben „ér tetten” benneteket.
Amennyiben Linzi nem tolerálja neked ezt a helyzetet. Ha nem intelligens annyira, hogy átlássa a szituációt, és kultúrált módon kezelje. Akkor felkötheted a gatyát, Tory! Megint csak nehéz dolog lesz megmagyarázni, hogy nem történt semmi, és rávenni, hogy bízzon benned. Elfogadtatni, elhitetni vele, hogy neked csak ő kell. És annak ellenére, hogy vannak esetleg jobb seggű, vagy bögyösebb csajok, csak Ő számít. Neked ugyan más nem kell. Sajnos ezt csak Te tudod. És csak remélheted, hogy ő meg elhiszi.
Megsértetted.
Megsértetted? Ő úgy érzi.
Viszont te is érezhetd úgy, hogy ö is megsértett téged a bizalmatlanságával. Nem?
- De igen.
- Most akkor engesztelj, vagy haragudj?
Jobb lett volna, ha nem is így alakul ez az egész. Hogy a haverral még elbeszélgetsz, a lányt esetleg hanyagolni fogod az egy dolog. Igaz ez egyik sem tökéletes megoldás, de más nincs. Fontosabb, és főleg kellemetlenebb az a tény, hogy Linzi haragszik. Ki kellene engesztelni. Vagy esetleg megsértődni. Elvégre benned meg ott a bizalmatlanság tüskéje.
Egyik sem jó. Már eleve a konfliktus nem jó. Semmi rosszat nem tettél, mégis bizonygatni kell tisztességed.
Élményt szereztél Te is, Linzi is. Elraktározod ezt az élményt, - ha akarod, ha nem, - arra az esetre, ha majd eljön az ideje a felhasználásának. (Emlékszel? Választunk mindig.) De elraktározza Linzi is, igaz ő a saját szemszögéből megélve.
Ha ez sokszor előfordul, akkor lassan eleged is lehet az állandó magyarázkodásból. Hosszú távon ez igencsak kimerítő.
Persze, szereted Linzit, de azért ez az apró kis hibája, - már ha hiba az, hogy szeret, félt téged - egyre inkább kidomborodik. Egyre nehezebben viseled.
És minden egyes alkalommal, amikor lehetőséged van, akkor biológiai ösztöneid folytán, választanod kell Linzi és egy másik között. És itt eszedbe juttatom abban a képzeletbeli dobozban a második kockát is! „Mindenki, magának a legjobbat akarja.”
Tehát vagy Linzi, vagy a másik. És annál inkább a másik, minél több a tüske Linzitől. Elvégre Te is nyugalmat és biztonságot, boldogságot akarsz.
Érdekes, Ő lassan már nem is olyan fontos.
Ha Linzi nem lenne olyan sértődékeny, minden olyan szép lenne. Olyan jól meglehetnétek. Nem?
- Kezdem érteni. Csak beigazolódik a félelmem, hogy előbb utóbb elhagy!
- Ha így állsz a dolgokhoz továbbra is, akkor sanszos.
De maradjunk az előzőeknél. Mi játszódott le benned akkor, amikor a haverod hülyeségére Linzi megharagudott. És mi akkor, amikor a csajszival meglátott. Hát szerintem, először is sikítófrázt kaptál. Egyrészt azért, mert tudtad, hogy ártatlan vagy és mégis nagyon kellemetlen helyzetbe kerültél megint, ismét magyarázkodásra kényszerültél. Másrészt viszont, nem érted Linzi, hogyan lehet féltékeny erre a lányra, vagy bárki másra.
Habár ha jobban meggondolod, nem is olyan rossz csaj. És akárhogy is tekergetjük, Linzi hívta fel a figyelmedet. Hát ez, igencsak öngól volt a részéről.
De nem érdekes, Te Linzit szereted.
De mint azt tudjuk, minden esetben választasz.
Most még Linzit. MÉG Linzit.
Amit eddig meg akartam veled értetni az, az hogy sajnos a világ az olyan amilyen körülöttünk, a benne lévő emberekkel együtt kell mindenkinek részt venni ebben a társasjátékban. Gondold csak meg, mennyivel kisseb lenne az esélye annak, hogy elhagyd Linzit ha nem lenne féltékeny. Akkor is megtörténnének ezek a kellemetlen epizódok (mert ezek tőletek függetlenül történnek) És ezek kellemetlenségével Te is és Ő is tökéletesen tisztában lennél, de mégsem lenne veszekedés.
Ő reálisan látva jelentéktelenségét, átlépné a történteket és Te pedig, olyan hálás lennél neki ezért, hogy az szinte elmondhatatlan. Nagyon jól esne, hogy nem alázott meg a haverok, vagy a csajszi előtt. Örülnél, és hálát adnál magadban a sorsnak, hogy ilyen klassz barátnőd van. Nagyot nőne a szemedben, és még jobban szeretnéd, mint eddig. Eszed ágába se lenne lecserélni, még annyira sem, mint eddig. Tudnád, megbízhatsz benne, és nem kell attól rettegned, hogy megjelenik és megint hisztizni fog. Mert ismer téged. Tökéletesen megbízik benned. És ez jó! Te is bíznál benne, és ez csak fokozná a szerelmet.
Ami a legszebb, a legbensőségesebb ebben az egészben, hogy erről kettőtök közt soha egy szó sem esne, hanem csak megtörténne. Bármikor, bárhol, és kölcsönösen.
Na Tory ez az érzés megér némi fejtörést, hidd el!
Megéri még azt is, hogy az ember megfordítsa a szerepeket, és Linzi helyébe képzelje magát. Mit gondolsz, mi játszódhat le benne, és hogyan tartja féken indulatait, amikor meglát téged vihogni a lánnyal. Te el tudod ezt képzelni. Sőt te már át is élhetted.
Hunyd be a szemed! Képzeld magad egy ilyen szituációba. Melyik a helyes, ha képeket vág és elhord téged mindenfélének, netán még el is lök magától, vagy ha olyasmit mond, amivel oldja a kellemetlen helyzet feszültségét, amivel téged megnyugtat. Mondjuk ad egy puszit és bekapcsolódik a beszélgetésbe, a vihogásba.
Kapizsgálod Tory?
Kapizsgálod, hogy melyik a nyerő? Persze dög nehéz az embernek az indulatait fékezni, de ettől leszünk nagyok. Mikor tudják rólad, hogy legszívesebben odavágnál, de mégis intelligens, megbízható, korrekt módon tudod lereagálni az ilyen dolgokat.
És ami nem mindegy, hogy utána a legtöbb esetben úgyis rájön az ember, hogy kár is lett volna balhézni, mert alaptalan feltevés, vagy félreértés volt az egész. Ugye Te is azt mondtad, hogy sokszor bántottad ok nélkül?
Látod ez így elkerülhető. Meg a másik előnye, hogy magadat se járatod le sem Linzi, sem mások előtt.
Duplán nyersz, ha okosan viselkedsz. Nincs veszekedés. Nő bennetek a kölcsönös bizalom. És nem bántasz meg feleslegesen senkit.
Nem is dupla, hanem tripla!
Gondold ezt végig, nyugodtan, alaposan!
- Hát ez jól hangzik! De megcsinálni nem egyszerű.
- Senki nem mondta, hogy az, de ha egyszer elkezded, rájössz az előnyeire, megérzed az ízét és akkor már természetes lesz. Persze eleinte a kisördög mindig ott bujkál, de ne hagyd kitörni! Legyél erősebb a szeleburdi önmagadnál!
Ne törődjetek másokkal, csak egymásban bízzatok! Hidd el, ha mindketten így gondolkodtok, akkor nyugodt, természetes, stabil és irigylésre méltó lesz a kapcsolatotok.
És mint ahogy már mondtam, ha nem erre vágynál, akkor most nem lennél itt.
- És ha mégsem alaptalan a gyanakvásom és elhagy?
- Hát ennek is megvan a reális esélye, persze. Éppúgy, mint annak, hogy Te hagyod el őt. Még ha most ez ellen a gondolat ellen igen-igen, hadakozol is.
Mégis, gondolj csak bele, és most ismét kanyarodjunk vissza egy kicsit az előző történethez! Oda, ahol gyűlnek benned tüskék. Emlékszel?
- Igen.
- Gondolj bele, amikor megalázott a haverok előtt, nem esett jól. Amikor a barátnőddel vihogtatok és leverte azt a hisztit a lány előtt, tök égő volt. Nem? Meg a többi, ahogy lassan egyre több lesz a konfliktus. Egyre többször kell magyaráznod, hogy nem voltál rossz. Már lassan terhessé válik, hogy bizonygasd mindig, hogy szereted, és csak őt és senki mást, és mindig. Lassan belefáradsz, lassan terhessé és nem kellemesé válik az együttlét. Mert ahelyett, hogy tényleg együtt lennétek, az időtök nagy részét, veszekedéssel, majd engeszteléssel, és kibéküléssel töltitek. Ez egyre unalmasabb neked. Mindig ugyanaz a daráló. Ennek így nincs nagy jövője. Mert mint tudjuk, benned is gyűlnek az érzelmek folyamatosan, a következő választáshoz. És egyszer, amikor majd dönteni kell, hogy a haverok buliját válaszd a helyett, hogy vele találkozz, mérlegelni fogod azt is, hogy kellemesebben elbulizgass-e a haverokkal egy jó kis sör mellet lazulva, tök egyedül, vagy megint hallgasd a civakodást. Persze azt is mérlegelni kell, hogy megéri-e a sör, az azt követő „ajtócsapkodást” vagy sem. Mert abban azért biztos lehetsz, ha eddig balhézott Linzi, ezután is fog, ezt is meg kell magyarázni majd neki.
És ha most jól belegondolsz, akkor rájöhetsz, hogy most még csak mérlegeled egy bulizás lehetőségét, és Linzi az eddigi viselkedésével már be is gyűjtött egy újabb rosszpontot, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor beléd bökött egy újabb tüskét, pedig nem is tett szegény semmit. Nem is tudja, hogy Te min gondolkozol.
Nem semmi mi?
Tehát, ez még inkább afelé hajt, hogy döntened kell. Ám, ha jól belegondolsz, amikor elkezdtél azon gondolkodni, hogy menj-e bulizni, akkor már el volt döntve a fejedbe, hogy mennél. Utána már csak meg kell magad nyugtatni, hogy miért is döntöttél így.
Bírod még?
- Aha.
Ekkor, meg is történt lelkedben, Linzi elhagyása. Még ha ez most első ránézésre képtelenségnek is tűnik.
Te ugyanis nem sörözni akartál a haverokkal, hanem egy újabb kellemetlen találkozást szerettél volna elkerülni Linzivel. Vagyis most nem kívánsz Linzivel találkozni. Még egy sör is jobb a nyavalygásánál. Pedig tudod, hogy szeret. És Te is szereted, csak ne kellene, mindig lefutni ugyanazokat a köröket. Megbánt, türelmesen megmagyarázod neki, hogy nem történt semmi (most sem), és hogy csak öt szereted, erre ő jön és kiengesztel. Kibékültök, nagy az öröm. Amíg nem történik megint valami apróság. Szembe jön az utcán egy lány veletek, és rád néz.
Na akkor megint kész a balhé. Igaz, hogy te esetleg rá se néztél, mégis meggyanúsít, hogy összemosolyogtatok. És felajánlja, hogy ő akár haza is mehet, Te menj a lány után, ha már annyira tetszik! Érezzétek jól magatokat.
Ez téboly! Megint nem tettél semmit, arról meg végkép nem tehetsz, hogy a lány rád nézet. És ha meggondolod, nem is lehet az ellen semmit sem tenni, hogy az emberre rá nézzen bárki, aki rá akar.
Ezt elmondod neki, Linzinek is. „Na de, hogy nézett!” - válaszolja Ő.
Hát könyörgöm, mit tehetsz te arról, hogy az a lány hogy nézett. Az, az ő dolga. Lehet, hogy nem is rád nézett. Vagy ha rád is nézett, lehet, hogy közben nem is gondolt rád, hanem valahol máshol jártak a gondolatai. Vagy akár az is lehet, hogy tetszettél neki. De te sem egyikről, sem másikról nem tehetsz. Te Linzit szereted és kész. Csak ne lenne vele ilyen nehéz!
Egyre nyűgösebb vele. Lassan eljön az idő, hogy ha lehet, kerülöd a találkozást.
Egyszer véletlenül megint együtt utazol azzal a lánnyal, akivel olyan kellemetlenül alakult a találkozás Linzivel. A lány tényleg csinos, ahogy Linzi mondta. De nem csak csinos, hanem most éppen nincs barátja sem. És kellemes, közvetlen vele beszélgetni is. Olyan hamar hazaértek, hogy szinte észre veszed. Holnap is ezzel jön. Ha lehet Te is.
Nincs ebben semmi rossz. Linzinek is elmagyaráztad már. Még akkor.
Megértette.
Vagy ha nem, akkor is. Csak jobb egy kellemes félóra ezzel a lánnyal. Mint Linzivel kínlódni megint.
Tory, ha valami megindul benned egyszer, és úgy érzed, hogy könnyedebb, szabadabb, kellemesebb ezzel a másik lánnyal lenni. És ő is láthatóan jól érzi magát veled. Mosolyog, kacag, csillog a szeme, odabújik hozzád. Akkor már rég döntöttél, és már csak hezitálsz, hogy ezt hogyan add el Linzinek. Olyan erősen döntöttél, mint annak idején, amikor Linzit választottad. Csak most azt döntötted el, hogy Linzivel vége. Hogy ezzel a másik lánnyal mi lesz az még kétséges.
Tud ez ellen tenni valamit Linzi?
- Nem. Azt hiszem nem.
- Mit gondolsz, miért?
- Mert eldöntöttem, hogy nem vagyok kíváncsi tovább a macerára, hanem az időmet inkább kellemesen töltöm el, és ehhez az új lány, nagyon jó lehetőség.
- Igen. Vagy úgy is lehet mondani, hogy, a „Mindenki, mindig választ” és a „Mindenki a legjobbat akarja magának.” -ból adódik, hogy „Mindenki, mindig a lehető legjobbat választja magának.” Hmmm!
De hát, ehhez kell egyszer egy választási kényszer, meg egy választási lehetőség. Ha csak az egyik van meg, akkor minden marad a régi.
Ugye?
- Ühmm!
- Bele tudod élni magad ebbe a szituációba?
- Bele.
- Érted miről beszélek?
- Értem.
- Nem tud mit tenni Linzi. És senki sem tud tenni semmit, ha társa úgy dönt, hogy ott hagyja. Kényszeríteni tudja, de tartani nem. Mindenki, csakúgy, mint Te is, önszántából marad csak a másik mellett.
Azért, hogy ez a szándék a másikban, kedvünk szerint formálódjék, tehetünk igen sok mindent. Mint ahogy már ezt az előbb megbeszéltük. De ha menni akar, akkor, megkötni úgysem lehet. Vagy legalábbis abba nincs köszönet. Nem hiszem, hogy ilyenre vágynál.
Tory a fejét csóválta. - De attól, aki marad, az még szenved, mint a kutya. És ha netán féltékeny volt, akkor beigazolva láthatja félelmeit.
- Igen. Nincs is erre tökéletes megoldás. Csak esetleg könnyebb lehet elviselni.
Van még valami, ha ezt már eddig megemésztetted.
- Igen, és mi az?
- Tory! Újabb kérdés: Szerinted igaz lehet-e az, az állítás, hogy mindenki, mindig, minden megnyilvánulásával, üzen valamit a többi embernek. Továbbá aki fogja az üzenetet, az értelmezi, és szándéka szerint válaszol rá.
- Igen erről már hallottam. A verbális, meg a non verbális kommunikáció?
- Szó szerint. Vagyis nem csupán az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy hogyan.
Valamint egy-egy gesztusunknak is van jelentése. Nem kell messzire menni. A férfiak általában kezet fognak egymással, ha találkoznak, üdvözlés képen. Te is számtalanszor fogtál már kezet. Ez teljesen természetes dolog. És sokszor a jelentésén nem is töprengünk. De mit szóltál volna, ha akkor, amikor bejöttél nem nyújtottam volna kezet?
- Barátságtalannak, bizalmatlannak véltem volna.
- Pontosan. Pedig semmit nem tettem volna, mégis üzentem volna Neked valamit a magatartásommal.
Tehát legyen ez a következő építőkocka: „Mindenki, mindig üzen.”
Kanyarodjunk ismét vissza egy kicsit.
Logikai építőkocka-játékunkban eljutottunk az előzőekben odáig, hogy „Mindenki, mindig a lehető legjobbat választja magának.” És akkor, kitaláltunk még egyet, ezt az üzengetőst.
Üzengetsz te is, mindig. Akár akarod, akár nem. Minden megnyilvánulásoddal. Akár jössz, akár mész, ahogy beszélsz, ahogy öltözöl, és mindennel. Üzensz akkor is, amikor féltékeny vagy Linzivel, azt üzened neki, mikor azt mondod, hogy félsz, hogy elhagy, hogy esetleg mást választ, hogy félek, mert: „Tudom, hogy Te is a legjobbat akarod magadnak. Tudom, hogy Te is választasz mindig. És tudom, hogy megvan a reális esélye, hogy mást választasz, és én az ellen nem tehetek semmit.”
De ami a legfontosabb ebben az üzenetben az az, hogy: „Tudom, hogy nálam van jobb. Ezt azzal mondom ki, hogy félek attól, hogy mást választasz, mert ha választasz, akkor a lehető legjobbat választod, és attól félek, hogy az nem én vagyok.”
Vagyis kiállítottál magadról egy olyan bizonyítványt, ami más, vagy mások, esetleg ismeretlenek, alá helyez téged. Vagyis azt mondod, hogy rosszabb választás vagy azoknál, akik konkurenseid lehetnek. Ráadásul azt kéred tőle, hogy mégis téged válasszon. Vagy más szóval, nyíltan arra kéred, hogy válassza a rosszabbat, és maradjon veled szánalomból.
Hát én azt hiszem, ennél rosszabbat nem is tehetnél magadnak. És még egy másik üzenete is van az ilyen nyavalygásnak, az, hogy igazából Te nem Őt félted, hanem magadat.
Magadat félted attól, hogy nem lesz már ő neked. És közel sem az a fontos a számodra, hogy neki mi a jó, hanem az, hogy neked. Ő nem számit. Az se baj, ha neki rossz, csak neked legyen jó. Hát ez ám az üzenet!
És hidd el, érteni fogja! Csak idő kell, hogy felfogja és így értelmezze. Az fog motoszkálni a fejében, hogy van nálad jobb is. Elvégre Te mondtad.
Kacifántos mi?
- Nem térek magamhoz. Hogy ez mennyire kézenfekvő!
- Hoppá! Úgy látom tényleg érted. Ennek igazán örülök! Most már csak az kell, hogy ezekkel a gondolatokkal menj haza, néhányszor még szedd elő őket, hogy gyökeret verjenek benned. Vigyázz a viselkedésedre! Szeresd nagyon Linzit, de legyél irányában abszolút bizalommal, és meglátod, megéri!
Jegyezd meg! Ha féltékeny vagy, az jó, mert szeretsz. Tudod, hogy mekkora kincsed van és meg akarod tartani.
Ha féltékenykedsz, az viszont nagyon nem jó, mert azt mutatja, hogy nem bízol a társadban, de ami még rosszabb azt is, hogy magadat sem tartod túl sokra. Tehát csak rontasz a kapcsolatotokon.
Tudomásul kell venned azt is, hogy semmi sem tart örökké. Egyszer el kell válnotok, akár akarod akár nem. Vagy elhagyja valamelyikkőtök a másikat, vagy a halál lesz az, ami elválaszt. Hogy melyik jön be, azt senki sem tudja, de az biztos, hogy nem tehettek ellene semmit. Bízni, bízik mindenki abban, hogy hosszú békés öregséget fog megélni párjával, de ez nem több mint vágy. Sajnos csak keveseknek adatik meg ennek a beteljesülése.
Ami biztos: Van tehát, valamennyi időtök, amit egymás társaságában tölthettek, senki nem tudja, hogy ez mennyi.
Nem az volna a logikus, hogy ezt az időt a lehető legkellemesebben töltsétek együtt? Akkor annak is volna már értelme, hogy minél tovább. Nem?
Ezért bízzatok egymásban, legyetek biztos pont a másik életében, akire mindig lehet számítani. Aki helyett nem akar másikat választani a társa, mert ő a legjobb. Legyél Te a legjobb! Ne hagyj, és főleg ne ébressz kétséget benne e felől!
Nem könnyű, az biztos, hogy nem könnyű de gyönyörű.
És örülj mindig azoknak a napoknak, amik már boldogságban mögöttetek vannak. Holnap még több lesz, ha jól csináljátok.
Ha vége szakad, akkor se búslakodj! Készülj fel rá már most, mert egyszer biztos, hogy vége lesz. Ne egymás hiányára készüljetek, hanem gyönyörködjetek a múlt szépségében, és örüljetek a jelennek.
Mindig.
Akár együtt, akár majd külön.
Ott kell, legyen a fejedben, ez az érzés, valahogy úgy, mint az első kocka biztos érzése, amit a dobozba tettünk. Emlékszel?
„Ha éhesek vagyunk, enni kell.” (Mégiscsak jó, hogy nem dobtuk ki.)
Tory néhány másodperc múlva szólalt csak meg, kábán mintha most jött volna vissza mesevilágból.
- Huhhh! …Te tényleg varázsló vagy!
- Dehogy! Te vagy okos.
Hm!
Jól van Tory, menj haza és varázsold, magadnak hűségessé, szeretett Linzidet!

- Hát ez nem semmi! - ébredezett még mindig Tory. - Szóval azt mondod, hogy: Tegyem magamévá a gondolatot, miszerint Linzivel útjaink, előbb, vagy utóbb el fognak válni.
Vagy úgy hogy egyikünk eltávozik az élők sorából. (Ez érthető.) Vagy úgy, hogy valamelyikünk ott hagyja a másikat.
Ennek elkerülése érdekében az együttlétet kell a lehető legjobbá varázsolni, mert akkor mindketten szívesebben maradunk egymással. Persze az is igaz, hogy ez sem garancia semmire. Mindentől függetlenül még lehet válás a dologból. A válás ténye pedig, azt mutatja, hogy valaki jobb nálunk.
Ezen a problémán is ugyanaz a gyógyszer segít, mint az előbb, és ha már kellemessé tesszük, akkor azzal azt is megnyerhetjük, hogy jobbak leszünk a másik szemében, és az kevésbé érez indíttatást arra, hogy továbbálljon. Ez idő alatt ráadásul még jól érezzük magunkat.
Ha végül valamelyikünknek menni kell, vagy menni szeretne, az ellen a másiknak, úgysem lehet érdemben tenni már semmit. Legjobban akkor jár, ha lelkében felkészül arra a tényre, hogy számára nincs más lehetőség, csak az együttlét minőségét tudja befolyásolni. Így esetleg, ha nem is közvetlenül, de befolyásolhatja a hosszát is.
- Igen, úgy látom érted!
- Hát ez nem semmi!

1) Nem azért szeretlek, ami vagy, hanem saját magamért, amikor veled vagyok.
2) Senki nem érdemli meg, hogy sírj miatta, aki megérdemelné, nem tesz olyat, hogy sírj.
3) Azért mert valaki nem úgy szeret, ahogyan te szeretnéd, nem jelenti azt, hogy nem szeret teljes lelkéből.
4) Egy igazi barát egy kézfogással megérinti a lelked.
5) A legfurcsább formája eltávolodni valakitől, ha mellette állsz, és tudod, hogy soha nem birtokolhatod.
6) Mindig nevess. Még akkor is, ha szomorú vagy, mert soha nem tudhatod ki lesz szerelmes a mosolyodtól.
7) Lehet, hogy a világnak csak egy személy vagy, de egyetlen személynek te jelented az egész világot.
8) Ne töltsd az időt olyannal, aki nem hajlandó arra, hogy veled töltse.
9) Lehet, hogy Isten azt akarja, hogy sok, nem megfelelő embert megismerj, mielőtt rátalálnál az igazira, hogy ha megtalálod végül, igazán értékelhesd.
10) Ne sírj azért, mert valami véget ért, mosolyogj, hogy részese lehettél.
11) Mindig lesznek emberek, akik megsebeznek, ezért meg kell őrizd a hited, és jobban kell vigyáznod arra, hogy kiben bízol meg másodszorra.
12) Próbálj meg mindig jobb ember lenni, és tudni biztosan ki vagy valójában, mielőtt megismernél valakit, és elvárnád tőle, hogy tudja ki is vagy.
13) Ne aggódj annyit! A legjobb dolgok akkor történnek, amikor nem számítasz rá.