Vágtat a mókus,
árva a futó,
fejbe vág kókusz:
helyben áll rugó.

Most tanulva élek güzün,
ráadásul én azt hiszem,
tenni így a jobb, mint süsün,
tárgytudás enyém lesz hiszen.

Pörög a kerék,
zörög a kéreg,
hajlongni derék.
Vajon mit kérek?

Majd mikorra füstöl s aszal
sok időn a rendszer keze,
munkahely tovább átvasal,
negyven évre bódít szesze.

Morog az élet
forogva elém,
kíséri a vére.
Mit ér így e lét?

Mindig ez muszáj s kell az is,
célok és az újabbakon
rajta a kötelesség hasis,
mindeközt keringhetsz vakon.

Csereg a vekker,
pereg a perced.
Virrad-e reggel,
illat-e kedved?
A helyed megleled-e? Meglelem-e?