[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 336
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 336


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Pas de trois
Ideje:: 10-30-2005 @ 07:30 pm

 

      Izgatottan lépett be a temetőbe. Elvarázsolta, ahogy az éjjeli gyertyafények hadat üzennek a sötétségnek. Gyönyörű látvány volt, szemében még fényesebben ragyogott ez a szerelmes láng. Keresztet vetett, és verset álmodott az édesanyjának. Gyönyörű, forró dalt költött neki, amit az ámen után már nem tudott többé felidézni. Senkit nem látott meg maga körül, az édesanyja és ő volt csupán. Egy külön világot épített magának erre a félórácskára. Ha köszöntek is neki, nem hallotta meg, teljesen beleolvadt édesanyja emlékébe. A méhében érezte magát. Újra otthon. Csodálatos élményként élte meg mindig temetői látogatását. Nem az isteneknek, nem a halottaknak fontos, hogy látogassák őket: az élőknek fontos. A lány ilyenkor úgy érezte, még él az édesanyja, de ezalatt ő nem szimbólumot értett. Ő komolyan úgy érezte. És nem tudott figyelni semmire, még a párjára sem, aki elkísérte.

   A fiú figyelmesen álldogált a sír előtt. Megfigyelt minden megemlékezőt. Az egyik keresztet vet, átrágja a "Miatyánkot", persze kihagy egy részt, hiszen már egy éve annak, hogy utoljára elmondta. Újra keresztet vet. A másik ekkor veszi észre, miféle szertartást folytatott felebarátja, így ő is keresztet vet, de pár másodperc sem telik el, amikor periodizálja kézmozgását. Nem hibázza el, ámbár látszik a tekintetén, hogy most erősen koncentrál. Ösztönösen hajtja végre a műveletet, éppen ezért fél. Úgy éli meg a keresztvetést, mint amikor a kisiskolás minden dolgozatnál nyolcszor olvassa át a nevét, nehogy helyesírási hibát vétsen. Ezek mind kiolvashatóak a szeméből. A fiú elhatározza: nem vet keresztet. Nem jelent már semmit. Túl automatikus, megalázná vele az anyósát. Zsebretett kézzel emlékezik vissza, amikor először látta: izgult, várta az asszony vélemény-nyilvánítását. Leánykérés-szerű találkozás volt ez. A lány mögött áll, nem adja meg kedvesének a lehetőséget, hogy észrevegye, és újabb veszekedésbe kezdjen vele.

   A lány könnyezik, szeret, csodál, emlékezik.
A fiú mereng, töpreng, folyton elemez, megfigyel. Minden ember viselkedését megvetendő magatartássá redukálja. Undorodik a társadalomtól, az erkölcstől, a hagyományoktól. Nihilista.
A lány nem lát senkit, és semmit maga körül. Az erkölcs, a hagyomány rabja. Imádkozik, lázasan mormolja a versét, és az "Üdvözlégyet". De szeret.

   A fiú ezt csodálja a lányban. Ő komolyan imádkozik. Ellenben a sok látogatóval, aki a szomszédtól kölcsönkért feketés-szürke ruhában tátogja a legnépszerűbb imák montázsát. Igyekeznek ők, hiszen kezdődik kedvenc tévéműsoruk.
A lány extázisban.
A fiú elemez.
A lány sír.
A fiú megfigyel.

   A közönség mormol valamit, gyermekek fogócskáznak a sírok között, édesen. Az anyák mosolyogva csodálják a gyermeki üdeséget, boldogan. Az ünnepeltek feszeregni kezdenek sírjukban. Kiabálnának, hogy észrevegye őket valaki. Senki nem hall semmit. A gyerekek fogócskáznak. Az anyák nevetnek. Az apák pipáznak. A közönség szórakozik. A lány sír az emlékezés boldogságától. A fiú gúnyosan szemléli a közönséget. Gúnyosan.

   Este. Közönség el. Fiú új gyertyákat gyújt. Lány transzban. Fiú türelmetlenkedni kezd. Lány egy másik dimenzióban táncol édesanyjával. Keringőznek. Igen, Strauss-t játszik a zenekar, az édesanyában a lány a kedvesét látja. A fiú a lányt nézegeti. Éhezi. A lány keringőzik. Szerelmes. A lánynak felszínretörnek lappangó tünetei. Köhög, fullad, összeesik. A fiú megretten. A lány szíve megáll.

      Függöny le.

 



Utoljára változtatva 10-30-2005 @ 07:38 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: blue
(Ideje: 10-30-2005 @ 09:47 pm)

Comment: Jaj, de kár! Ez jutott elsőnek eszembe, mikor a végéig eljutottam. Szép!


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-31-2005 @ 01:33 pm)

Comment: Jaj...... Végig valami jó végét vártam és tessék.... Nagyon jól írsz.....:))))


Hozzászóló: prayer
(Ideje: 10-31-2005 @ 03:04 pm)

Comment: Én úgy vagyok pesszimista, hogy mellette gyönyörű a világ... De a vége nekem is erős volt. A temetői észrevételeid minden szempontból igazak


Hozzászóló: boblogan
(Ideje: 10-31-2005 @ 04:58 pm)

Comment: Nagyon jó.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds