Amikor még gyalog mentünk ketten iskolába,
Beh szép volt beszívni a természet illatát,
S labdázva szaladni az úttesteken át.

Mikor még hiú ábránd volt az érettségi,
Nem gyötört annyi vágy; földi, avagy égi,
Labdapattogás... zúg hosszan fülembe,
S kisgyermekek kiáltanak, hej, bele a csendbe.

Mikor a labda a gólvonalt eléri,
Mind felkiáltottunk, de ez már mind a régi,
Poros emlékim ott sorakoznak  rendbe'
Én meg ottan állok, múltba elmerengve.

Most emlékek hatolnak szívemnek falába,
S törnek azon, jaj, ész nélkül át,
S egy gyermek szalad labdázva az úttesteken át...