őszi gyönyör gyötör tömör némaságban, könyörgő őr őszi öböl hasában enyeleg. fáradt meleg, mi lelkemen remeg, távoli homály hasában enyeleg. Zöld rezeg. Zöld leszek zendülő zápor cseppjébe hullva, zöld, zöld szőnyeg, zöld lombok koronája hajamba karolva zöldell a zölddel. Zörgő levelek hangszerén zenél a szél, a zöld zephyr. Pörgő levélként hull zöld az aranyavar mélye mögé, s így mérhetetlen kört leír. Majd zendülve, pendülve hajnali harmat hófehér húrjain magaslik a könnyes ősz fölé, s visszaér a lassú vér ősznek enyelgő erei gyomrába. Hiába, ha mindez, minden zaj, zümmögés csak zuhan utunk elé, zuhatagként mosolyogva így fáradt, elnyomott csendbe, fáradt hajnal gyomrába... őszi éjnek szakába... Zöld leszek...