Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Haldokolva Ideje:: 02-24-2004 @ 01:11 pm |
|
|
|
|
Atyám! Látod? Itt fekszem tehetetlenül, Érzem, fejem fölé a nap helyett, a halál kerül. Tûz voltam én, mohó és fiatal élet, Ki hitte volna, hogy minden így ér majd véget!
Hallod atyám? Zúgnak a harangok. Értem szólnak, kántálnak a papok! Félek apám! Igen mindentõl félek, Csak alig éltem, nem úgy, mint a vének.
Éjjel álmomban, tudod mit látok? Koporsót, vasszeget, tüdõmben a rákot. Látom anyámat is a koporsó mellett, Könnyezve olvassa: élt tizenhét évet!
Szeretnék felkelni, s megtörölni arcát, Mert miattam vívja most a szenvedések harcát. De nem tehetek semmit, nem mozdul a karom, Mert súlyos föld köti gúzsba az akaratom!
Atyám! Jól figyelj. Lenne még egy kérésem! Csendes, szerény legyen a temetésem. A fejfámra aranyló betûkkel az legyen írva: "Meghalt, pedig nem is élt! Isten nyugosztalja."
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-24-2004 @ 01:11 pm
Hozzászóló: magdie (Ideje: 06-09-2004 @ 06:18 pm) Comment: Szinte lélegzetvisszafojtva olvastam a versed. Csodálatos és fájdalmasan szomorú! .... egyszóval: tetszik! |
|
|
|
|
|