Azt kérdezed, mi tetszik rajtad?
A csillogó szemed, érzéki ajkad.
Te vagy nekem a fény, a ragyogás,
Melletted elsötétül minden más.
De túl lépem a tested szabta határaid,
Szeretem a lelked, szenvedélyes vágyaid.
A boldogságra törekvõ szép álmaidat,
S láthatatlan, angyali szárnyaidat.
Üresek az éjszakáim ha nem vagy velem,
Bõröd illata helyett, a levegõt lélegzem.
Számolom a perceket, mikor jön már a reggel,
És az órák egybefolynak a könnycseppekkel.
Bár néha fájdalmat okozol nekem,
Tõrök helyett, szavakkal sebzed a szívem!
Még is, mindig megbocsátom tetteid,
A fájdalmam enyhítik az érintéseid.
Van még valami, amiért nagyon szeretlek!
Ahogy teljes extázisban veled szerelmeskedek.
Ahogy remeg a testünk az élvezettõl,
S megszabadulunk minden félelmünktõl.
Én nem tudom mi az a szerelem.
Megrendezett dolog? Néhány kósza érzelem?
Ezt még senki se tudta megfejteni,
De nem is lehet, csak átérezni!
Talán ezért van, hogy folyton reád vágyom,
Veled teljes az életem, a mindennapom.
Ezért van, hogy hiányzol, mint még soha senki,
Mond, hogyan tudtad a szívem így megérinteni.
Tudod mit teszek nap mint nap?
Amióta elõször megpillantottalak?
Imádkozom az éghez, hogy megtarthassalak,
És ha velem vagy, boldognak láthassalak!
Ébren vagyok, még is rólad álmodom.
A kedvedért bármivé átváltozom.
Ha kell ékszer leszek hogy díszítselek,
Ha kell meghalok, hogy megmentselek.
Szinte látom a távoli jövõnket,
Ahogy sok-sok évre elõre tekintek.
Apróságok szaladgálnak körülöttünk,
Együtt élünk, s szép lassan megöregszünk.
Azt hiszem, már mindent értesz.
S nem félsz többé hogy elveszítesz.
Azért még egyszer elmondom a lényeget:
Azt, hogy nagyon, nagyon szeretlek!
|
|
|
|
|
