Szemetes búcsúztató
Drága kis vénség, szemetes!
Ósdiként emlékezetes!
Színe mély és lágy zamatos,
én mióta élek kamatoz.
Lábpedálja s nagy fedele
még sötétbarnán egere,
vödre vajszínűn mulatoz,
műanyagból hangulatos.
Furcsa székként csukva azon
rajta ültem rég tavaszon.
Állva nyújtóztam tetején
érni el polcok kehelyét.
Öccsek ágaskodva vagyon,
nékik is szolgált a vagon.
Meg mi nőttünk már idején,
nem kopott szét ő idegén.
Ámde most eltört a kuka,
és szemétejtő a lyuka.
Már ki is kell dobni szegényt!
Hosszan élt hűségi szegélyt!
Vedd a búcsúmat, szemetes!
(Szemtes a szemétben...?!) |
