A leleked add!

A lelked kérem, s te tested adod.
Könnyeim letörllöd, de továbbra is hagyod,
hogy sírjak.
A lelked add !

Nem figyelsz, a kétségbeesés hangjára,
elbújsz előlem a közöny tornyába
és nem érted.
A lelked add !

Hozzám bújsz, de nem érdek nélkül teszed,
nézed az arcom, s titokban azt lesed :
kellesz - e még ?
A lelked add!

Nem kellek, de másnak sem engedsz.
Az önzés ölelő karjaiba rejtessz
mások elől.
A lelked add!

A szeretet hiszem a lelkedből fakad
bízom, hogy egyszer majd pőrén adod magad,
a szíveddel együtt.
A lelked add!

A lelkeddel érezz, a lelkeddel láss!
És nem állhat közénk többé soha más,
az életben.
A lelked add!

Csak annyit kérek, amennyit adhatok.
Hiszem a végén karodba bújhatok,
s szerelmes, boldog halált halhatok,
                   
                    csak hagyd !

De mindíg a lelked add !