a szerencse gyermeke. kiválasztott. sokra fogja még vinni. (pláne apai örökségével)
mindnyájan ezt gondolták róla. mindannyian szerették, és tisztelték (kivéve talán a saját öccsét).
aztán elment.
szerencsét próbálni.
hamuba sült gesztenyék, friss narancslevek és forró ágyak siratták, kísérték az útján.
tegyük fel, hogy van egy testvérpár. mondjuk mind a ketten fiúk, a pontosság kedvéért, bár ez igazából nem nagyon számít. tegyük fel, hogy van egy idősebb, és van egy fiatalabb - szükségszerűen.
tegyük fel, hogy az egyikkel jobban bánik a sors, vagy a szülők, mondjuk tehetségesebb egy kicsit, jobban elfogadja magát egy hajszálnyival, őt illetik bizonyos előjogok, vagy egyszerűen csak nem olyan, mint a másik, és kész a baj, a testvére életre-halálra minden egyes percére féltékeny lesz.
persze, ez nem törvényszerű, ismerek én is "normális" testvérpárokat, de a többség bizony ilyen.
ott volt például az a kis sztori még az elején a földművessel, meg a vadásszal. vagy a második könyvben az a másik népszerű történet, ami igen hasonlít az enyémre is, egy apró módosítással.
kipróbálta a szerencsét, de pechjére volt saját szülőanyja, ezért a fortuna bizony mostohán bánt vele. mint minden valamire való pótmama (avagy apuka többedik felesége), nem szerette, ha próbára teszik a türelmét és jóindulatát, sőt, már-már visszaélnek vele.
tehát az idősebb fiú visszatért oda, ahonnan indult, a saját anyjához.
tegyük fel, hogy valakinek kinéz valami jó zsíros állás. meg is kapná, minden további nélkül, ha éppenséggel megtenné azt a kicsike szívességet, hogy elfogadja. akkor amikor kínálják neki.
ismerek olyan embereket (szerintem mindenki hallott ilyen esetekről, hacsak nem vele esett meg), akiknek félretettek egy jegyet a pénztárnál arra a bizonyos előadásra, amit csak akkor, csak ott egyszeri és megismételhetetlen alkalommal adtak le, aztán tíz perccel kezdés után ért a pénztárhoz...
kis szülőfalujában aztán szívesen fogadták, épp úgy, ahogy megígérték, amikor elengedték.
mielőtt hazatért volna a szülői házba, minden házhoz behívták, mindenhol megkínálták egy kupicával, mindenhol elmeséltették vele élete történetét, mit látott, mit hallott, mit szagolt, mit tapasztalt, milyenek a lányok, ott messzeföldön, és milyen italkülönlegesség jár egy ilyen különlegességnek.
aztán mire ő kérdezett volna, máris elrángatták a szomszédok.
vagy mondjuk egy egyszerű ebéd.
anya a kedvencemet főzi (esetleg a születésnapomra), amit tudvalevőleg senki nem szeret rajtam kívűl, viszont ha egy fél napig nem eszik meg, akár ki is lehet dobni. várnak.
várnak.
végül elalszanak a konfettiken, a görögtűzön az asztalra borulva.
én meg hazatántorgok másnap éjfélkor hullarészegen...
végül persze elérkezett a szülői házhoz is.
oda már senki sem kísérte.
az éjszaka közepén indult el, félig még álmodva a fogadtatástól és a mámoros percektől, melyeket egyik régi kedvese karjai között töltött el. hiába, ezek a hazai lányok!... soha nem tudott nekik ellenállni.
előzőleg persze megígérte neki, hogy nem fog nélküle elindulni, de talán egy kicsit megfontolandóbb lett volna a lány kérése, ha nem rögtön azután ígérteti meg vele a kézfogót.
soha nem tudott nekik ellenállni, de ezután sem akar, a többinek se.
talán egy akció.
valamelyik neves bútorházban éppen egy nagyon kényelmes franciaágyat kínálnak az eredeti ára harmadáért, és a huzata is éppen illik a padlószőnyeghez, sőt, még a nagyi régi komódjához is. de mindezt csupán egy hétig kínálgatják, azon belül is, amíg a készlet tart.
hétfőn, nyitásra érni oda, elsőnek lenni a sorban igen felemelő érzés, csak az a gond, hogy ezen a héten szekrénysort árulnak potom összegért.
szép, díszes, új festésű kapu, a legmodernebb technikával felszerelve, és a két legmodernebb rottveilerrel a faluban.
átmászna, ha nem fenyegetnék hangtalan morgással, a szemükkel tárgyilagosan kijelentve, ha bemászik, ők bizony nem kérdezősködnek, hanem csak egyszerűen átharapják a torkát.
nem maradt más, csak a csengetés.
hát csengetett, amíg bírt.
az öccse jött a kaputelefonhoz.
megtudta tőle, a szülei egy évvel ezelőtt elhunytak autóbalesetben.
a vagyon nem volt túl nagy, épp csak elegendő ahhoz, hogy hirtelen el tudják őket temetni tisztességesen. van róla kimutatás, megnézheti.
ja, hogy a modern ház, kerítés, a kutyák, a három autó a garázsban, amiből kettő hétvégi használatú ritkaság? míg a bátyj vándorúton volt, az öccs bizony keményen tanult. közgazdaságot, jogot, szociálpolitikát, most éppen a három saját vállalkozását vezetgeti, és bizony lehet, három év múlva talán indul a választásokon is.
mi történik, ha a tékozló fiú épp csak egy kicsivel később ér haza?
ki a hibás?
talán az a kézfogó.
talán egy másik, valahol messze.
|
