Shakespeare után szabadon

Modern Romeó és Júlia

Ez a történet szól életnek s halálnak,
szereplőit nevezzük : Rómeó és Júliának
          
          Tizenhat évesek voltak, mikor találkoztak.
          Érezték számukra az élet még sok mindent hozhat,
          S a szerelem gondot nem okozhat.
          De tévedtek, s egy csillagfényes este,
          Júlia szólt, kissé megszeppenve:
          Apa leszel, 
          s a fiú válaszát várta szívrepesve.

Nem lehet Júliám, hisz előttünk az élet,
tudom, hogy mondandóm elkeserít téged.
Ezután is a kijelölt utat kell járnom,
várjunk míg eljön az idő, s te leszel a párom.
        
            Én meg nem ölöm ezt a pici babát, 
            Követem életem szerencse csillagát.
            Örökbe adom, ha meg nem tarthatom,
            Máris szeretem, s fáj a szívem nagyon.

Így is történt s lassan teltek az évek,
a két fiatal közben felnőtté érett.
Összekötötték életük fonalát,
De hiába várták a csodát: a babát.

            Mit eldobtak rég, most hiába várták,
            Rossz döntést  volt, most már belátták.
            Végül türelmük elnyerte jutalmát,
            Júlia boldogan várhatta a gólyát.
        
De éjjel , tele reménnyel az ágyon fekve,
borzalmas görcsök közt fetrengve,
elvesztette mi legnagyobb kincse,
legmerészebb álma, élete értelme.
  
              Térden állva az oltárnál suttogta imáját,
              hogy újra boldognak láthassa a párját.

Eljött a nap, mikor ismét áldott lett,
a templomban akkor fogadalmat tett.
Kilenc hónap múlva boldogan, remegve,
könnyes szemmel vehette kezébe, 
Kincseit, a két kisbabát:
                a pici Rómeót és Júliát.

 1995 szeptember 12.