Kietlen nyüzsgés
Köves hegygerincre fut ki lomhán az út, széles sávján szerte rücskös lett a klazúr, erdő széle mellől egyre fogynak a fák, félhomályban álló bokrok, sziklák kofák.
Kietlen végtelen tűnőben a sztyeppe, civilizáció határán a mezsgye. A hegyvonulatok vadregény várfokok, sötét méltóságú, ámultató okok.
Csönd ül a hegytetőn s oldalt bércek mögött nyugvó napból néhány sugár előszökött, felhőfoltok között vörösbíbor láva, gyönyörű izzásún szenderedő lárva.
Szembe vele ébred sárgásan holdudvar, görbeforma fénye elmosódott pitvar. Kutya ugat völgyben, kertes házak néznek, falusias képük nyugalmat hoz észnek.
Szemben hegyek túlján város motorzúgás, ezer színes villany gyullaszt gépes búgást, lakás, üzlet, utcák, csillognak a lámpák, az autópálya csíkjai a rámpák.
Itt van egy pillanat ritkasága összhang, csend, vakkantás, zajgás egy szép egyenlős rang, esti képben kicsit összecsodálkozik, természet s ember, rég és most találkozik. |