M. K. 41 éves üzletember felravatalozva feküdt. Édesanyja, felesége és két gyermeke a koporsó mellett állt és siratta.

- Édes kisfiam, milyen hamar elvett tőlem a sors! Drága egyetlen kisfiam!
Ekkor egy ismeretlen férfi mellé lépett.
- Asszonyom - szólította meg. - Nagy Jenő vagyok, adóvégrehajtó, az APEH-től jöttem. M. K. vállalkozásának 50 ezer forintos adóhátraléka van. Fizesse ki nyolc munkanapon belül, különben lefoglaljuk ingó- és ingatlan vagyonát.
- Meghalt, uram. Itt fekszik, nem látja? - értetlenkedett az asszony.
- Ez nem számít. Ha nem fizet, a házát fogjuk elárvereztetni.

Ezt már M. K. 41 éves üzletember sem hagyhatta. Hiszen egész életében azért dolgozott, hogy gyerekei ne albérletből albérletbe költözködve nőjenek fel, ahogyan ő. Elment a legközelebbi automatáig, kivette a pénzt, és odaadta a végrehajtónak. Még a papírt is aláírta, aztán visszafeküdt a koporsóba.

- Jaj, édes-kedves fiam, milyen korán hagytál itt minket! - siratta tovább az édesanyja. A felesége és gyermekei is felzokogtak. Ismét egy ismeretlen lépett be a ravatalozóba.
- Jó napot kívánok! - köszönt hangosan. - M. K.-t keresném.
- Ihihitt fekszik! - zokogott fel az édesanyja. - Meghalt.
- A Money Lover Bank képviselője vagyok. Az elmúlt héten kellett volna befizetnie az autóra felvett kölcsönének részletét. Ha a mai napon nem rendezi a tartozását, kénytelenek leszünk lefoglalni az autót.

M. K. 41 éves üzletember felült a koporsóban. Azt mégsem hagyhatja, hogy a gyermekei és özvegye gyalog járjanak! Elment az automatához, kivette a pénzt, és odaadta a képviselőnek. Akik látták, azt mondták, nem is ment, hanem suhant. Mint egy angyal. Aztán ismét visszafeküdt a helyére.

- Jahahaj! - sírt fel a két nő egyszerre. De nem sokáig sírhattak, mert ismét egy idegen tűnt fel a ravatalozóban.
- Jó napot kívánok! Kovács Géza vagyok. M. K. a múlt héten kölcsönkért tőlem negyvenezer fointot. Itt az átvételi elismervény. Ha nem fizet, jövök az embereimmel, és nem kezeskedem az életéért. Én a pénzemért mindenre képes vagyok! - düllesztette ki a mellét.
- De hát meghalt! - sikoltotta az özvegy.
- Ja?! Akkor a családján állok bosszút! - mennydörgött az idegen.

Ez már nem hagyhatta M. K. 41 éves üzletember. Kikászálódott a koporsójából, elment az automatához, kivette a pénzt és odaadta. Majd visszafeküdt, és örökre lecsukta szemeit.

A temetkezési vállalkozó emberei ekkor kezdték a koporsó lábához hordani a koszorúkat. Legfelülre a legnagyobbat és legszebbet tették. Szalagján ott csillogott az aranyfelirat: "Nyugodj békében!"