Egy-két-há', Egy-két-há'.
Lágy lépések,
édes illatok,
fehér keringő ruhák,
fekete frakkok.
"Ők is felnőttek egy picit"
Senki sem gondolt bele, hogy valaha ez a pár idegen osztályképet ragaszt az évkönyvbe.
Nincsenek grimaszok,
eltorzult pofik,
csak komoly tekintet,
elégedett mosolyok.
Mégis valahol legbelül hittek benneteket.
Nem csalódtak.
És Te is ott vagy. Odatartozol. Más el nem foglalhatja az ottani helyedet.
Forogsz, lépsz, kihúzod magad, beleolvadsz, és mégis kitűnsz, mint mindenki más.
Mint egy hatalmas csokor fehér tulipán a nyitott ablaknál.
Rólad is készül megannyi fénykép.
Lábnyomodat már senki nem tagadhatja.
Te is,
a lány bohóc arccal,
a lány bohóc arccal,
cinikus mosollyal
ott voltál.
Visszavárnak.
Visszajövünk,
újra látjuk egymást.
(Megjegyzés: Nem akartam verset írni, nem is tudok, és ez nem is lett az. Ez talán valami keverék lehet. Tanita Tikaram egyik dala ihlette.)
|
