And the tired hand,

                                                                                                                                    - as Ive told about that-

                                                                                                                                     lays aside the rolls in to the box

                                                                                                                                     put the lid on.

         Nem volt múlt, nem lesz jövő:

    A ma van - örökké.

    Olyan hallatlanul állandó,

    hogy fáj belé a csont,

    szakad tőle az ín.

    A semmi világa ez,

    a Jellegtelenek otthona.

    Talán nincs valódi idő -

    ez a nincstelenek nagy kora.

    A felejtés, a fojtó szél

    betemette mögöttem nyomomat,

    most pár perce vagy évtizede

    mocsokkal takarja be utamat.

    Ez a Jelen sivataga.

    Körülöttem elhullott álmok csontjai

    hevernek kottaként: a pillanat dalai.

    Ez a Jelen sivataga.

    Itt nincs majd, egyszer, talán, soha.