Télidő van,a fa eldobta lombját,

a föld is megkapta fehér takaróját,

én is indulok, ballagok némán,

utitársam kisér ugy hivják magány.

hegyeken és völgyeken át,

ott leszek hol madár se jár,

bánat, öröm elkerülnek,

csak a csönd lessz körülöttem.

céltalanul utazom,

ott leszek hol akarok,

hajó az élet tengerén,

mi partot soha el nem ér.

szived egyszer hazatalál,

hideg télből igy lessz majd nyár,

a természet is újra ébred,

szinesebb lessz igy az élet.