(Everlast - What it's like)
https://www.youtube.com/watch?v=qA1nGPM9yHA

Gondoltam.


Ha volna egy szék,
amin ülve körém
zárulna a világ,
nem firtatnám,
nevét, s korát,
elfogadnám, mint
az est, saját
alkonyát.

Ha volna egy szoba,
hova bepillantva,
sötét helyett a fény
köszönne vissza,
nem szólnék, csak
mosolyt rajzolnék
addig sablon-néma,
rideg arcomra.

Ha volna egy ház,
melyben bújik e
szék és e szoba,
fognám kezed
és vinnélek oda,
sietve, míg nem
ér véget, amíg
tart a csoda.

Ha volna egy város,
hol létezésem
a valóval nem
csupán határos,
és álmom sem mindig
tévedésem, házam építeném,
s benne vágyam nem más,
csak szobám és székem.

Tudom, hogy ezen a földön,
a legtöbb város fényes ugyan,
de csak börtön.
Tudom, hogy a ház
benne a szék és a szoba,
nem más talán csak utópia,
de mégis...
Gondolni ha lehet,...
én ilyenné
gondolom az életet.

2005.11.19.