Verset írnék én is, görcsölök rendesen,
Mint törött szárnyú ihlet, magam is verdesem.
Milyen verset írjak? Kedveset szomorút?
Milyenért kaphatnék arany koszorút?
Borzongatón csengjen, sor végén rímeljen?
Vagy ne izgasson semmi a rímet csak mímeljem?
Legyen inkább szabad, 
Hogy elakad a szavad?
Hogy keresgélni kelljen csengését a soroknak?
Zamata legyen mint a jó boroknak?
Free style nekem nem megy, meghagyom azt másnak.
A temetőben pedig a sírásók pihennek.
Na ugye, hogy nem megy, nincs ennek veleje!
Sokkal jobban tetszik a versnek az eleje.
Kitárul a világ, mint a virág nyílik.
(Kéne ide is rím ahogyan az illik.)
Be is fejezem én most kínlódásom.
Ajánlom magamat kedves költőtársOM!