Azúrkék ámulat a tenger. Mm...az illata lágyan hozzám ér. A napfény gyermekének hív minden ember, mert szerelmem a tenger és a szél. Szerintem az bolond, ki nem mer szeretni őrülten, ha kell. Hisz minden pillanatban ott van a remény, hogy megtaláljuk, akit vártunk nagyon rég.
A tengert olykor még ha látom a szívem hangosabban ver. De minden pillanatban ott van a remény, hogy megtalállak, téged várlak nagyon rég.
Engem a tenger nevelt fel engem a tenger nevelt fel, és mindig vigyázott rám. Őrizte álmom, ha féltem kezemet fogta, ha kértem fülembe meséket súgott vagy épp altatódalt zúgott. Azóta persze felnőttem azóta persze felnőttem és a vágyam tárgya már más. Kereslek téged, hol jársz? Lehet, hogy épp énrám vársz. Csillaggal írom az égre, a sötétbe hogy végre lásd: érted dobban egy szív. Érted dobban egy szív.
by Leonessa
|