(fekete kutya - a black dog - note: It is used in old Hungarian to send somebody to Hell. The "fekete kutya" is a Hungarian representation of the Devil, and the full idiom would be "Fekete kutya take you with him!" )
Bámulsz magad elé, kicsit unod a banánt, igaz? De már tényleg elég az értetlenségből, piszkosul elveheti az életkedved! Csak körbe körbe karikába, nézelődsz, hátha eléd vetődik a tettrekész, hogy fuss vele egy kört. Várod. Nem jön, nem jön, csóválod a fejed. "Milyen világot élünk?" Pedig ez ugyanaz a Föld, rajta házad, és fád, te is ugyanaz vagy, talán pont ezért nem jön. De a biztonság kedvéért még vársz. Mindig becsapod magad, halucinálsz. Ébredj már fel! Miként van az, hogy idevetett a tenger? Nem tudod, nem tudod, mindig ezt mondod. Ez a baj a ti fajtátokkal, megmagyarázhatatlannak találjátok azt, amire nem figyeltetek eléggé, állandóan leragadtok a részleteknél. Nem az egészet, és nem átfogólag figyelitek, nem!! Csak a saját kis darabotokat, újra és újra. Ismét lejátszva, vége előtt visszapörgetve, kikockázva, keresve a hibát.. Minden más a mellékes szerepkört kapja, a főszerepet te osztod saját történetedben. Semmi sem tart örökké, egyszer a lejátszó is berkrachol.. Az lesz a veszted! A végére érsz, nem érted, hiszen te még nem vagy kész!! "A mozit tökéletesíteni kell még! Nem állok készen!" Ugyan már! Mikor álltál készen valaha is valamire? Mikor fejeztél be egy mondatot? Mikor lépsz tovább, és kezdesz egy új filmbe, mielőtt túl késő? Egyre tökéletesíteni akarod azt, amit már nem lehet, csak hogy megnyugtasd magad: Te megtettél mindent! Halogatod.. Nem tartod be a szavad. És soha senki meg nem lepődik ezen. Fura faj vagytok. Mi az a tűz a szemedben?
Dühös vagyok.. Düh a legveszélyesebb fajtából. Csendes szuszogás, nagy nyelések, összeszorított ököl, megfeszülő izmok, agyvelő lüktetése, és valami kaján vigyor. Készen állok, ha most nem, akkor soha! Csak egy esélyem van erre, akárcsak az életre. Tehát itt van az a nagy dobás, amiről mindenki beszél. Én nem. Nem hátrálok meg! Neki megyek, igen! Egyszerűen neki megyek, leteperem, és.. és.. megfojtom? Igen! Megfojtod! Puszta kézzel! Megfojtjuk!
Ostoba! Ostoba, Te!!! Mulatságosak vagytok. Érdekes fajta, mindig is mondtam.. Életem legnevetségesebb pillanatát hoztad el. Köszönöm, de most megyek.
Távolodik, és még mindig hallom nevetését. Még mindig fáj a gégém, még mindig ökölben a kezem, még mindig vér és nyál keveredik számban. Mint mindig, most sem száraz a szemem. Mint mindig, most is visszarántott a póráz. |