Emlékezz! (Gyurinak)
Egy asszonyról írok most neked. Róla kit úgy hívnak : SZERETET. Senkinek nem tudott soha rosszat tenni, s az életben nem vezérelte más semmi, mint két kicsiny gyermekét boldoggá tenni.
Egyenes háttal még azt is tűrte, mikor az élet párját is elvette. Bár előtte magaslott a gondok hegye, most már egyedül kellett, hogy tegye dolgát.
Lányát kitanítatta, majd férjhez is adta. Míg Edit a kórházban kínlódva szült, ő a váróban csendesen ült, s aggódott: a kicsi élve jön - e a világra? Sok örömet hozva az árva családba.
Idővel megjöttek a pici unokák, boldogan nézte, a mosolygós arcocskát. Ő két picit veszített amíg lánya meglett, kit hat évre rá, egy fiú is követett.
A fiú még pár évig vele maradt, de eljött az idő, mikor ő is elszakadt. Párt talált, s már csak látogató lett a régi házban, de ő kipirulva s lázban várta jövetelük, mikor újra együtt lehet velük.
De egy nap megtámadta őt s vékonyka testét a KÓR: Gyermekei hiába lesték az orvost. Ki már nem segíthetett, a lakásban is csak tipegett.
Fia s lánya hiába imátkozott, fogta kezét, s rimánkodott. Már nem lehetett segíteni, csak az elmúlást könnyíteni.
Mindig velünk marad Ő s a SZERETET. Emlékezz!! - Gyújts gyertyát sírja felett. Ajándékozz neki egy könnycseppet mást nem tehetsz Érted Ő ennél százszor többet tett!
Ő aki többé már nem lehet veled, de néz téged s üzeni, hogy örökké szeret.
Ő aki az Édesanyánk volt!!!!!
|