[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 308
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 308


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Álmokból születtünk (5)
Ideje:: 12-01-2005 @ 09:46 am

...és megdördült az ég

- Bejöhetek? –kérdezte Szabina.
- Kopogtatás nélkül –ölelte magához Márton a lányt. – Miénk az egész délután. Anyámék elvállalták a gyerekeket.
- Látod, kapunk időt egymásra! –fúrta fejét a lány a férfi karjai közé.
- Igen. Kapunk –és megcsókolta Szabinát. – Na gyere, mert a végén, még itt vetkőztetlek le!
- Lám, lám! A fülledt erotika! Már csak a testemért szeretsz –duzzogott Szabina tettetett sértődöttséggel.
- Úgy van! Csak a szex, ami hozzád láncol. Megőrülök érted. Nem tudom, hogy csinálod, de belehalok, ha nem érhetek hozzád.
- Akkor mutatok egy helyet, ahol megteheted.

Márton biztosan tudta, hogy ő a világ legszerencsésebb embere. Amíg mentek Szabina lakása felé, Szabina újongva mesélte, hogy megjelenik egyik verse a főiskolai lapban.
- Neked írtam! – nézett Mártonra elragadtatással.
- Ó! Bevonultam a világirodalomba? És hogy kerültél te a főiskolai lapba?
- Valamelyik nap, míg vártam rád, oda jött egy srác, aztán beszélgettünk. Ő mondta, hogy szerkesztő a lapnál. Gondoltam megmutatom neki a versemet. Teljesen oda volt!
- Biztosan beléd szeretett – Márton tréfának szánta a mondatot, de ahogy kimondta, távolról hallotta, hogy megdördül az ég, és sötét felhők fújnak gyülekezőt.
- Ne bolondozz már! Csak nem féltékeny vagy? Nem szerethet belém senki mert én csak téged szeretlek –nézett rá szemrehányóan Szabina.
- Na akkor erre iszunk!
Márton beugrott a közeli kisboltba és vett egy üveg gint, és egy tonicot.
- Van otthon citrom? –fordult a lány felé.
- Van otthon –mosolygott Szabina jelentőségteljesen. –Cukros citromkarika.
- Vagy inkább citromos cukorka … Jaj, imádlak!

Mikor beléptek a lakásba, Márton úgy érezte nem bírja tovább. Vetkőztetni kezdte Szabinát. Beleszagolt a hajába. Mint valami kiskutya aki egész napos bezártság után végre a gazdájához bújhat, körbe szimatolta a lányt.
- Ígérd meg, hogy jó szagú maradsz mindörökre!
- Megígérem! Ígérd meg, hogy jó szagú maradsz mindörökre! –ismételte meg Szabina a fogadalmi szöveget.
- Megígérem – és Márton olyan erővel esett a gomboknak, mintha mind valamiféle elhárítandó akadály lenne.
- Várj! Mi lesz a citromkarikával? – és kiszökött az ölelő karok közül.
A hűtőből kivette az üveget. A felszeletelt citromkarikákat belepte az olvadt kristálycukor leve. Mint templomban az ostyát, a lány a citromkarikát a nyelvére tette. Majd két jeget vett elő a hűtőből. Hirtelen a markába szorította. Márton elé lépett. Összefonódtak az ujjaik.
- Most lehűtelek –nevetett pajkosan. – Vigyázz rám…
Márton két tenyerében érezte, ahogy a jég olvadni kezd. A fizika szégyenkezve elpirult. A jég lángot gyújtott. Végig folyt a kezükön. Szabina kihívóan széttárta lábát. A férfi nem gondolt többé semmire. Élni akart, és az éltető folyó ott volt a lány lábai között. Inni akart. Az örök élet vizéből akart inni, és mikor az olvadt jég utolsó cseppje is elpárolgott, Márton már tudta, egyetlen törvény van a világon: a szeretet. Abból születik minden. A vágy, a fájdalom, a feloldozás, a bűn, és a megbocsátás. Ez az egyetlen egy, ami képes igazi vágyban elégetni az embert. Már nemcsak a lelkük forrt össze, de a testük is. Citrom ízű volt a lány csókja, s mégis a legédesebb, amit ember érezni képes.
Velük együtt minden törvény elégett ebben az ölelésben. A világ újjászületett. Ők teremtették újjá. És a test már csak eszköz volt, hogy játszanak. Életet és halált játszottak. Olyan végtelenül egyszerű volt minden. Nem volt szükség az ostoba magazinok tanácsaira. Nem volt szükség semmilyen tudásra, mert a tudás is bennük született.
- Te vagy a legcsodásabb szerető a világon! –remegett a lány a férfi karjai között.
- Nem! Mi vagyunk a legcsodálatosabb szeretők! Te meg én. Csak veled vagyok ilyen, csak tőled, csak általad.
Szabina félig nyitott szemmel hagyta, hogy a remegés végig fusson testén. Látni akarta szerelmesét, hogy érzi: neki adta magát. Az izmok, mint valami imádság ölelték körbe a férfit. Igen! Valahol angyalok zengtek hallelúját. Felcsendült az örömóda, és mint tavaszi eső után a föld, minden élni kezdett.
- Olyan egyszerű ilyenkor minden! –nézett hitetlenkedve Márton a lányra.
- Igen. Olyan egyszerű –mosolygott vissza Szabina.
- Képtelen vagyok elképzelni, hogy egyszer nem leszel.
- Nem is kell! –ugrott fel vidáman az ágyról a lány, és szemérmesen magára kapta Márton ingét. - Egy kis gint?
- Igen. Kérek – és Márton elnyújtózkodott az ágyon, nem is sejtve, hogy ez volt az utolsó alkalom, mikor megölelhette Szabinát.



Utoljára változtatva 12-01-2005 @ 09:48 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 12-01-2005 @ 10:02 am)

Comment: Gonosz vagy velük :( - tudom, hogy a többiek akarják, hogy Szabinával legyen valami, mert ilyen az élet, az álmokból felébredünk, de miért ne húzódhatna még egy kicsit, mint amikor visszabújunk még ébredés után lustálkodni... olyan szépek együtt, olyan boldogok... minek kell az egyetemi lapnál az a srác??? (Név ötlet neki: Ádám)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-01-2005 @ 10:07 am)

Comment: Ádááám??? az nem lehet! Hisz az a fiam... újat kérek! (és Luna... nem én vagyok a gonosz... hanem az ég, hogy megdördült... -ugye? szerintem is aranyosak -voltak)


Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 12-01-2005 @ 10:33 am)

Comment: Tisztára, mint a görög drámákban, egyszer csak jön Zeusz a villámaival :( - de itt te képviseled őket, mint valami sorsistennő :). Legyen akkor Máté, vagy Kornél :)


Hozzászóló: Anonyma
(Ideje: 12-01-2005 @ 10:58 am)

Comment: Hű tudom a végét! :) :) Mindenki boldogan él míg meg nem hal! :) De jó! Az Áron-hoz mit szólsz?!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-01-2005 @ 11:05 am)

Comment: Anonyma:))) Persze előbb-utóbb... a hatvanhatodik részben biztosan!:))) úgy lesz! Óóóó, az Áron nem rossz... és a Kornél sem -kösz Luna... (Mátéból túl sok van... de még jól jöhet egyszer!)


Hozzászóló: soman
(Ideje: 12-01-2005 @ 11:46 am)

Comment: Ez egészen izgató volt. Megkivántam egy gin-tonicot. Persze jéggel. Meg cukros citromkarikával. Meg ... Na jó, nem vele. Látom gyűlnek a viharfelhők - égdörgés, meg ilyesmi. Az utolsó mondat jövőt sejtető negatív igérete elég mellbevágó volt a szerelemnek drukkoló olvasónak. A végén még tényleg megussza Mártonunk azzal, hogy farkát behúzva visszakódoroghat a meleg családi fészekbe megtört szerelmi tébolyával. Hacsak tényleg ki nem nyírod szegényt. Inkább írd ki, mint nyírd ki. Én meg jobb híján most kávém szopogatom. :)))


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-01-2005 @ 01:38 pm)

Comment: ez a hsz is elég mellbevágó... mert tényleg, mi marad? a visszakullogás... na, szép... akkor már tényleg jobb lenne kinyírni... a fenébe is... rongyos élet! rongyos szerelem...


Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 12-01-2005 @ 06:57 pm)

Comment: Nagyot csalódtam... Kin múlik, hogy hogy végződik egy történet? Igaza van Somannak, nyírd ki Mártont! :) Félre ne érts, nem benned, egyre izgalmasabb!


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-01-2005 @ 08:17 pm)

Comment: Fata:) Azt hiszem értelek... az ilyet nem lenne szabad túlélni... de az élet kegyetlen.. és az emberek túlélik a szerelmet (nem nyírom ki... mert -egyrészt- kinőtte már a Rómeó szerepet, -másrészt-Júlia nélkül mit ér a halál...)


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 12-01-2005 @ 08:29 pm)

Comment: Izgalmasan irsz..... mit teszel velük...de mig megirod, csak találgathatok...A fiú neve...talán Kevin lehetne


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 12-02-2005 @ 09:50 am)

Comment: A történet nagyon jól bonyolódik, és nagyon életszaga van.... Én nem nyírnék ki senkit, hacsak lelkileg nem....Van elképzelésem a jövőre, de kiváncsian várom, hogy te mit írsz, ezért nem írok ötleteket...A lényeg, hogy a te lelkedből, hogy jön ki....:)))))) Javaslatom Richard, méltó név a mennydörgésre...:)))))


Hozzászóló: csizi
(Ideje: 12-02-2005 @ 01:00 pm)

Comment: Ezt is olvastam, kicsit álomvilágban él ez a lány. Velel sosincs semmi baj? Meg nem is akar a versről beszélgetni Mártonunk? Ez itt a kulcsom. Persze csak nekem. :)


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-02-2005 @ 02:56 pm)

Comment: Ágika:))) Köszönöm!! Kevin... majd tartalékolom! :)))


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-02-2005 @ 02:58 pm)

Comment: Angyalka:) húúú, az jó, ha életszagúúú:))) és Richard... mint mennydörgés... hogy mennyire igazad van...


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 12-02-2005 @ 03:01 pm)

Comment: Csizi:))) szóval a lány...talán csak túl fiatal... és Mártonunk meg csak szereti... az meg vakít, vagy hogy van ez... de átgondolom... köszönöm!


Hozzászóló: EnolaG
(Ideje: 12-07-2005 @ 03:44 am)

Comment: szabina. mint mondottam. a kislányok előbb-utóbb kinyíródnak. én már csak tudom...


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds